Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

24 minden isteni követet föliillialada. Ugyanis ő azt tanítja, hogy természetében egy az Isten, ki öröktől fogva önere­jéből létez; azt tanítja, hogy az Isten legtisztább lélek, ki mindent teremtett és legbölcsebben kormányoz; azt ta­nítja, hogy Isten’ szeretetének fő tárgya az ember, kinek üdvösségéért a’ Fin Isten emberi testbe öltözvén a’ világra j jött; azt tanítja, hogy az ember' lelke halhatatlan, ki a test’ holta után, érdeme szerint, meg fog jutalmaztatni vagy bűntetteim. Továbbá a’ hit’ ezen ágazatira legszen­tebb erkölcsi parancsokat épít. A’ pharisaeusok’ hajszál- hasogatását, az essenusok’ szigorúságát és a’ sadducaeu- sok’ tágas útját egyiránt kerülvén legtisztább erkölcsre taníta: hogy tudniillik Istent mint az emberi nem’ legke­gyesebb atyját teljes szivünkből s minden erőnkből szeretni tartozunk; és hogy Istenért felebarátunkat is, mint a’kivel a’ szeretet’ kölcsönös kapcsa köt össze bennünket, mint önmagunkat kell szeretnünk. A’ hit’ és erény’ eme’ leg­szentebb tanítmányán kiviil isteni tanítónk még több jóban akarván bennünket részesitni, minthogy semmi akár igaz akár hamis religióban meg nem egyezhetnek az emberek a nélkül, hogy valamelly küljelek , vagyis látható sacra- mentumok’ kapcsai által össze ne kötessenek (S. Au­gust. contra Faust. 1. 29. c. 11.), szent mise-áldozatot, szentségeket és különféle szertartásokat rendelt a’ végett, hogy Istennel és embertársainkkal szorosabban összekap- csoltassunk. Végre minthogy a’ régi bölcselkedők között alig találtatott egy, ki olly erényes, mind szivére mind életmódjára nézve olly tökéletes lett volna, mint a’józan ész kívánja ; minthogy közülök némellyek pénzre, mások dicsőségre vágyának, sokan pedig annyira szenvedélyeik­nek szolgáltak, hogy életük csodálatosan ütközésbejőve tanításukkal (Cic. Quaest. Tűse. 1. 2. n. 4.): Krisztus urunk mennyei atyja’ példájára hivatkozván így szól; „Legyetek tökéletesek, mim a' ti mennyei atyátok is tökéletes“ Mát. 5, 48.; máshol, jelesen Ján. 14, 6. önmagát útnak, igaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom