Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
334 telkedül, ki azt Jobban szemiigyre veszi: miszerint a ke- vesbbé mivelt ember valamint általában minden dologra nézve, úgy névszerint a’ természetes igazságokat tekintve a’ különös dolgokról a’ közönségesekre, az egyszerű tárgyakról az összetettekre szokott átmenni. Ellenben pedig a’ köztapasztalás szerint a’ miveltebb-eszű emberekre és a’ kinyilatkoztatás által velünk közlött igazságokra nézve ez szokott a’ természetes és rendszerinti út lenni: hogy az igazság először általában fejtetik ki és erősitte- tikmeg; azután pedig részenként magyaráztatik és egyes esetekre alkalmaztatik. 79. §. A.’ religioi igazságok’ előadása. Miután meghatározd a’ lelkipásztor: valljon a’ figyel- mezö vagy kérdező módszer szerint kívánja e a’ religioi igazságokat előterjeszteni; a’ 75-dik §’ következtében főleg arra kell ügyelnie, hogy ugyanazon igazságok’ előadása (elocutio) helyes legyen, azaz: hogy mindazt, mit elméjével fölfoga, helyes szavakkal kifejezhesse és illő- leg a’ hallgatókkal közölhesse. A’ miből természetesen az következik, hogy e’ helyen az előadás nem egyéb, mint a’ jól kigondolt dolgoknak illő szavakkal kifejezése. Már a’ szavakat vagy magokban tekinthetjük, vagy bizonyos viszonyban az ismerő, érző és vágyó tehetséghez. Midőn magokban tekintetnek, a’ Nyelvtudományhoz (Grammatica); midőn az ismerő, érző és vágyó tehetséggel tetetnek viszonyba, a’ Gondolkozás-, ízlés-és Beszédtudományhoz (Logica, Aesthetica et Rhetorica) tartoznak. Ez okra nézve mi is e’ helyen a’ religioi igazságok’ előadásáról értekezvén, a’ szavakat először nyelvtanilag (grammatice) tekintjük; azután pedig ugyanazokat a’ Gondolkozás-, ízlés- és Beszédtudományhoz fogjuk alkalmaztatni. Mi tehát az előadást nyelvtani tekintetben illeti: az előadásnak mind az egyes szavakra mind az egész mondásokra nézve tisztának kell lenni. Az egyes szavak’ tisztasága abban áll: hogy a' melly nyelven beszél vagy ír a
