Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

IV

tő benne, közzé tenni. Egyébként azt is dicsekvés nélkül említhetem, hogy voltak ollyak, kik e’ végett több Ízben fölszólítottak, sőt szinte sürgettek. Végre tehát eltökélém magamban mindent, mit e’ részben valaha dolgoztam, újólag átnézni, rendbe szedni ’s közre bocsátani. Itt azonban, hogy őszintén szóljak, nem kevés aggodalmat szerze a’ nyelv. Valóban igen nyomos okok ajánlák azt, hogy egészen elkészített és három kötetre osztott munkámat inkább latin, mint hazai nyelven adjam ki. Ezen okok birának engem arra, hogy kész latin munkám elejbe már 1836. nov. 25-kén az úgy nevezett praefatió-t is elkészítém. És, hogy az igazat nyíltan megvalljam, az így elkészült munkának mind-eddigi kiadásában egyedül az hátrála; minthogy még itt ’s ott rajta simítani, ezt ’s amazt benne kiigazítani, és az egészet tökéletesbbé tenni iigyekeztem. Elvégre abban állapodtam meg, hogy anyai nyelvemen fogom mind azt előterjeszteni, mit a’ Lelkipásztorság’ Tudományára nézve olvastam, gyűjtögettem, és jónak találtam.

Vagy ezekből világosan láthatni: miszerint az itt előforduló tárgyaknak első föltalálója nem én vagyok, igaz lélekkel egyedül azt állíthatván, hogy, az építészeket követve, a’ mások által fáradságosan összehordott anyagból új lakot készítettem, melly vajha ne csak a’ szemnek tetszenék, hanem belső alkatára nézve is erős lenne! Igen, azonkívül, mit e munkában annál fogva, hogy hosszabb