Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

oily annyira megegyez, egészen elszokik. L. Appendix Henneneulicae auctore Johanne Jahn. Fase. 2. Viennae, 1815. a’ 208—213. ]. Ez így lévén könnyen megfogható, hogy a’ magára hagyott ember tanító nélkül a’ religióra, Istenre, erényre ’s üdvösségre nézve igen szomorú sorsra volna jutandó. Bizonyára az illy fenséges és elannyira szükséges dolgoknak megismertetése végett mindenkinek olly tanítóra vagyon szüksége, ki őt a’ józan észszel helyesen élni, e’ földiekről a’ mennyeiekre fölemelkedni, Isten’ jótéteményét érdeme szerint höcsülni, az evangéliumi törvényt és az ehhe foglalt erkölcsi szabályok’ teljesítésének módját megismerni, egy szóval mind azt fölkeresni ’s megtartani tanítsa, mi a’jelen és jövő élet’ boldogságának elnyerése végett szükséges. A’ dolog’ természetéből és a’ történetből vett okokhoz adhatjuk azt is, melly az isteni kinyilatkoztatásból szokott vetetni: tudniillik a’ szentirás’ bizonyítása szerint a’ mindenség’ bölcs alkotója az embert semmiből létre hozván, nem hagyá ezt a’ maga tehetetlenségében; hanem midőn látá, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, hozzá hasonló segítőt teremtett melléje Mos. I. K. 2, 18. Midőn tovább a’ nem régen alkotott ’s tapasztalatlan ember magán segíteni, és azoktól, mik reá nézve ártalmasok valának, eléggé óvakodni nem tudna: az atyailag gondoskodó teremtő leg- gyöngédebb érzéssel inté őt: ,,A’ paradicsom’ minden fájáról egyél: de a’ jó’ és gonosz’ tudásának fájáról ne egyél; mert a’ melly napon rendel arról, halállal halsz meg“ Mós. I. K. 2, 16 és k. Későbben, miután tudniillik a’ tiltott fa’gyümölcséből evett, és teremtőjének szavát megszegte az ember, ismét szólítá az úr Isten Ádámot, és monda neki: hol vagy? Mós. I. K. 3, 9. Ugyanez történt az irigykedő és irigységből testveiét megölő Káinnal; mert alig vala e’ bűn elkövetve: „Mondá az úr Káinnak: hol vagyon Ábel öcséd? .... Mit cselekedtél? öcséd' vérének szava kiált hozzám a' földről.“ Mós. I. K. 4, 9 és k.