Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
245 lasztnak. A’ fogalmakat sokfélekép szokták osztályozni: mi egyék fölosztásokat elhallgatván csak a’ fölső, tagadó, viszonyos és összítő fogalmakról azért értekezendünk különösen; mert valamint más fogalmakat, úgymint az alsókat, állítókat ’s a’ t. könnyen kifejtheti az, ki az elöbhi §-ban előterjesztett szemléletekkel helyesen tud bánni: úgy a’ fölső, tagadó, viszonyos és összítő fogalmak’ világos előadása sok nehézséggel lévén terhelve nagyobb gondot kíván. Itt mindenek előtt azt kell tekintetbe venni, hogy minden fogalom elvonás (abstractio) által származik, így tehát ki a’ fogalmakat jól akarja érteni, vagy azokat másokkal helyesen akarja közölni: annak az elvonás’ czél- szeríí módjában illöleg jártasnak kell lennie. Különösen pedig a’ keresztény nép’ tanítójának arról soha nem szabad megfeledkeznie, hogy olly emberek, kik a’ mélyebb gondolkozásban nem eléggé jártasok, a’ nehezebb fogalmakat világosan soha által nem látják. Ez okra nézve népszerű oktatás közben szüntelen szem előtt kell tartani: miszerint, hol csak lehet, inkább szemléletek mint fogalmak használtassanak. Hogy ezen oktatási elv igen nagy- fontosságú, vagy abból eléggé kitetszik: miként a’ köznép beszéd közben majd nem mindig szemléletek körül forog elannyira, hogy a’ nehezebb fogalmak csak fölsőbb iskolákban, tudományos rendszerekben és tanultak-közti beszélgetésekben szoktak leginkább használtatni. Ha mind- azáltal a’ körülmények úgy hoznák magokkal, hogy a’ lelkipásztor népszerű oktatás közben a’ fogalmakat semmi módon ki nem kerülhetné; a’ következő általános szabályok hasznos szolgálatot tehetnek: először fő gondot fordítson a’ lelkipásztor arra, hogy a’ hallgató egész figyelmét azon tárgyakra függeszsze, mellyektöl a’ fogalom vévé eredetét; azután iigyekezzék azt eszközölni, hogy a’ hallgató a’ tárgyaktól elvont képzetet vagyis fogalmat mint magában megállhatót gondolja; utoljára pedig az illykép meghatározott és gondolt fogalmat a’ hallgató előtt fejezze Iá
