Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
11 földi aggodalmakkal foglalkoztatja; hogy a' ínagainive- lésre szolgáló időtől, alkalomtól és szerektől megfosztja ’s a’ jelesebb társaikodástól eltávolítja; hogy valamint az illedelmes és diszes külsőnek megszerzésében, úgy a’ tehetségek’ belső kimivelésében akadályozza. A’mi végre a’ hajdani nagyobb tekintetet és a’ dolgok’ politikai intézését illeti: azok lássák, kik az egyháziakat illyesektől megfoszták, vagy legalább a’ mostani változásnak némi okai valának: ha azon dolgok, menyeket őseink hajdan az egyházi rendre bízni jónak látának, mostan ügyesebben , gondosabban ’s őszintébben végeztetnek e ? Talán nem hibázott, ki azt állítá: ezen eset által a’ religio épen annyit nyert, mennyit a’ társaság’ politikai állása vesztett. 4. §. A’ pásztori hivatal' haszna. Hasznosnak általában azt mondjuk, mi reánk nézve valami jót szül. Hogy a’ pásztori hivatalból mind egyesekre mind a’ társaságra sokféle jó árad, a’ következők tanúsítják: mindenek előtt e’ hivatalnak azon szent czélja vagyon, hogy az ember’ értelmét üdvös igazságok által föl- világitsa, akaratát pedig az erények’ követésére bírja; hogy a’jámbort a’ jóban megerősítse, az eltévedtet pedig útba igazítsa; hogy, egy szóval, mindenkin segítsen, és így az igazság által az erény’ utján mindenkit boldogítson. Ezekből látható, hogy a’pásztori hivatal a’ lélek’ nyugalmának megszerzésére, a’ fájdalmak’ enyhítésére, a’ halál- téli félelem’ legyőzésére, a’ jelen élet’ örömeinek mérséklésére, a’ jövendő’ reményeinek fölébresztésére, és így az ember' igaz boldogságának megalapítására nagyhatású. De nagy hasznokat szerez e’ hivatal a’ polgári társaságot tekintve is; mert bizonyos, hogy a’ keresztény hit’ minden elve ’s egész szelleme a’béke’ és szeretet’ föntartására irányoz; hogy az, az elöljárónak szinte mint az alattvalónak, az úrnak szinte mint a’szolgának kiszabja kötelességét; hogy minden embernek elejébe terjeszti tisztét mint Isten’ akaratát és a’ lelkiismeret’ parancsát. Sőt,
