Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
221 mélylyel házasságra kell lépni; hogy következőleg nem csak az egyházi törvény, hanem már maga a’ dolog’ természete azt kívánja, miszerint, míg az előhhi kézfogás tart, nem csak más érvényes kézfogást nem tarthatni, de még az eljegyzett személyen kivííl mással házasságra lépni is tilalmas; hogy tehát port is foganatosán indíthatni az ellen, ki törvényes ok nélkül a’ kézfogási szerződést megszegi. A’ mi tovább a’ házasságot illeti: e’ körül sokféle és gyakran igen bonyolódott kérdések adják magokat elő , inellyekre a’ lelkipásztor alkalmas feleletet ismét csak az egyházi Jogtudomány’ magányos részéből adhat. Névsze- rint a’ nőket gyakran arra kell emlékeztetni: miként a’ férjnek hatalma vagyon feleségén, ki tudniillik a’ házi dolgok’ rendezésére nézve a’ férjtől függ, kit ez okra nézve követni, és, hol lakását veszi, oda vele menni tartozik. A’ férfiút ellenben sokszor arra kell figyelmeztetni: miszerint nincs szabadságában feleségének zsarnoki módon parancsolni; őt tehát inkább erények és jó példák által kell kormányozni, mint sem durva parancsokkal terhelni. Mind a’ két részt pedig, ha a’ körülmények kívánják, arra kell inteni: mikép a’ természet’ törvénye arra kötelezi a’ szülőket, hogy gyermekeiket tartsák, vagyis étellel, itallal, ruházattal és lakással addig gondosan ellássák, míg ezek magok felől gondoskodni képesek lesznek; valamint azt is a’ természet’ törvénye kívánja, hogy keresztény módon neveljék, tanítsák és taníttassák, sőt a’ szükség úgy hozván magával, meg is fenyitsék, végre pedig valamelly tisztes életnemre segítsék őket. A’ mi befejezésül azokat illeti, mik lelki dolgok’ neve alatt az isteni tisztelethez, főkép pedig a’ szentségek’ kiszolgálásához vagy fölvételéhez tartoznak; mik azután megszentelt, megáldott, vallásos és szorosabban vett egyházi tárgyak’ czime alatt a’ Jogtudományban az egyházról és ennek szolgáiról szoktak előterjesztetni: ezekre nézve csak azt jeleljük meg, miszerint azon rendeleteknek, melyLá