Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
218 vagy nem ? Befejezésül a’ végrehajtó hatalom az egyházi büntettek és büntetések körül foglalkozik. Az egyházi e- lőljáróknak ezen háromféle, erős okokkal támogatott hatalmából törvényesen azt következtethetni: hogy a’ hívek a közöttük és pásztoraik között létező kapcsolat miatt kötelesek ezek’parancsainak és ítéleteinek sőt az általok hozott büntetéseknek is magokat tisztelettel és keresztény szeretettel alávetni; tudniillik az egyház egyenetlen és mintegy ollyatén szent társaság, mellyben mások parancsolnak: mások pedig teljes készséggel engedelmeskedni tartoznak. Miután ezek előterjesztettek, könnyű leszen a’ híveknek megmutatni, hogy Krisztus urunk az anyaszentegy- liázban elöljáróknak rendelé az apostolokat, és hogy ezek között Pétert úgy különböztető, miszerint ö fejük lenne az apostoloknak, kinek azután tisztében álla az anyaszent- egyházban a’ szükséges egyességet föntartani. Megmutathatni továbbá, hogy szent Péter’ rendszerinti hatalma az ő törvényes utódainál, a’ római pápáknál marada főn; a’ többi apostol’ szinte rendes hatalma hasonlólag az ö utódaikra , a’ püspökökre szállá által. Ezekhez adhatni még, hogy az anyaszentegyház’ kezdetétől fogva az egyházi e- lőljárók között isteni rendeletből mindig valának másodrendű , vagyis áldozó-papok is, kik a’ püspökök’ fölügyelete alatt bizonyos meghatározott helyen a’ keresztény nyájt legelteték; minthogy pedig mai időben a’plébánosok ezektől semmit nem különböznek, őket is bátran isteni rendeletből eredteknek mondhatni. Azután megmagyarázhatni, hogy ezen egyházi elöljárók, főkép pedig a’ római pápák és püspökök mint az apostolok’ utódai, ugyanezek’ példájára hatalmukat majd közönséges egyházi gyülekezetben e- gyesülve majd elszéledve, de még is egymással teljesen megegyezve gyakorolták mindig, sőt még ma is gyakorolják. Igen az egyházi szent hatalom soha jobban ki nem tüntető erejét és jótékony hatását, mint a’ közönséges egyházi gyülekezeten , mellynek hogy annál erősebb, és, úgy
