Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

/

mind magányosan a’ kiilönrendü híveket népszerüleg ’s köriilállásaikhoz képest helyes módon oktatja. Ha h) mindent, mi az Isten’ tiszteletét illeti, legnagyobb figyelemmel és keresztény buzgósággal végez; ha következőleg miséjét mindenkor ájtatosan mondja, a’ szentségeket pedig egyéb lelki dolgokkal mindig tiszta lélekkel és legmélyebb tisztelettel szolgálja ki. Ha c) feddetlen élete ’s jámbor magaviseleté által azt eszközli, hogy a’ hívek pásztorjok- ban a’ keresztény erények’ élő képét ’s követésre méltó példáját szemléljék. Valóban olly bizonyos, hogy illyetén tulajdonokkal ékesített lelkipásztorban a' pásztori hivatal mindenkitől őszintén böcsültetni fog: mint tagadhatatlan az, hogy a’ tudományos miveltségböl eredeti helyes oktatás , az isteni tisztelethez tartozó dolgok’ buzgó kiszolgálása, a’ keresztény erények’ hiv gyakorlásán épült jó példaadás mindenkit tiszteletre hódít. így tehát arról sem kételkedhetünk, hogy a’ pásztori hivatal a’ vele fölruházott lelkipásztorban is, legalább bizonyos föltételek alatt, nagyböcsu. ’S épen ezeknek meggondolása szolgáljon in- ditóokúl arra, hogy kiki közülünk papi tisztét ’s egyházi kötelességét mindenkor híven ’s buzgón teljesítse. 0! milly ébresztő gondolat ez: én a’ végett vagyok embertársaim közül kiválasztva, hogy ezek’ üdvösségét szivemen hordozván, éretlek mindent föláldozzak. Ezen meggyőződés képes legyőzni a’ pásztori hivatalban minden nehézséget, képes elhárítani minden akadályt.

A’ pásztori hivatal’ most vitatott böcsót egyvalaki azon tapasztalás által hozhatná kétségbe, meily szerint sokan, és pedig az úgy nevezett miveltebbek közül, a’ pásztori hivatalt és lelkipásztorokat nem csak nem böcsülik, hanem még nyilván meg is vetik. Igen, önként megvalljuk, és sóhajtozva sajnálkodunk, hogy a’lelkipásztorokat és a' pásztori hivatalt sokan, de igen sokan megvetik, sőt méltatlan gunynyal illetik. Azonban e’ tüneményt nem a’ mi szent hivatalunk, sem a’ jeles-érdemü lelkipásztorok