Podhradczky József (szerk.): Pázmány Péter' esztergami érseknek, Magyar Ország primásának és a' romai közönséges Anya-Szent-Egyház cardinálisának élete (Buda, 1836) - 22.958

Elöljáró Beszéd.

Ez előtt két száz esztendővel állottak föl Nagy-Szombatban azok a* Fii-Oskolák, inellyek az óta Orvosi és Törvénybeli karokkal nevekedtek, ’s jelenkor Pesten vi- ra'goznak. PÁZMÁNY PÉTEPi, kinél, maga körében, nagyobb ’s érdemesebb Hazafit nehezen látott a’ Magyar Föld; ezen alapításával egyedül Hazánk’ hasznára ’s ékesétésére, és a’ Nagy Isten ditsősége terjesztésére igyelt: meg érdemiette tehát az egész Nemzet háláját: azért adjuk meg Neki a’ tartozó tiszteletet, a’ mit leginkább Érdemeinek le-írásával tehetünk meg. — ’S mivel hatalmasan folynak be a’ Nagy Lelkű Ősök az Élőkre; illyen Biographiában nem tsak Tetteik maradnak jó emlékezetben: hanem a’ késő Maradékot is hasonló Tselekedetek’ követésükre ébresztik. Ennek okáért fogtam üres óráimban PÁZMÁNY PÉTEPi élete le-írásához; jóllehet mostanában e’ féle munkák nem oly kelendők, hogy rajtok a’ nyomtatásbeíi költségeket meglehetne szerezni: azért nálunk tsak a’ Lelkes Mecénások bökezüségökbül juthatnak sajtó alá: mindazáltal ezek az aka- dékok sem idegenítettek el, hogy a’ mit Érdemeinek nagyobb esmértetésére ösz- sze szedtem, azt ez után is rejtekben hadjam. Tsak arra kérem a’ Kegyes Olvasót, hogy még ezen a’ könyvön végig nem ment, ítéletét függőben tartsa, ’s ne gyanakodjék, hogy vele a’ gyülölség lelkének fölgerjesztésére tzéloztam: mert ha mindjárt a’ Hitnek dolgában távul estünk is egymástúl, a’ Keresztény Vallásnak Fö-Agazata a’ Szeretet, melly tilt minden sértegetést: még is szorosan egybe kap- tsol bennünket. Se ne gondolja, hogy ez immár tekélletes Élet-leírás volna; mert i»z inkább jó igyekezet, mintsem PÁZMÁNY PÉTEPi Biographiája. A’ miket századok el-feledtek, ’s még zár alatt hevernek, azokból tsak töredékeket adhattam. Nem esett még is tarlózásom olly igen parlag’s kietlen földre, hogy rajta’haszonnal nem arathattam volna; de az érdem nem engemet illet, hanem azon Nagy Lelkű, PÁZMÁNY PÉTERT még hamvaiban is mélyen Tisztelő Hazafiakat, Kik mihelyt jó-igyekezetemet meg tudták, tzélomra tartazó Ok-leyeleket velem egész készséggel örömest közlöttek, úgy mint: ;

k