Podhradczky József (szerk.): Pázmány Péter' esztergami érseknek, Magyar Ország primásának és a' romai közönséges Anya-Szent-Egyház cardinálisának élete (Buda, 1836) - 22.958
33 simum, dum in praesentiarum, sinceritatem ei gaudium animi mei in novae dignitatis accessione Illmae ac Rssmae Amplitudinis Tuae, et amorem, moremque in pia gratulatione declarare haud aliter potui. — Pragae ipso die festo S. Michaelis Archangeli, Anno a Virginis partu M.DC.XVI.(e Pázmány egészen meg felelt a’ katholika Magyar Anyaszentegyház, ’s a’ köz-jó várakozásának , minden igyekezetével azon törekedvén , mint mozdítsa az Isteni tiszteletet elé, mint használjon Fejedelmének, ’s Hazájának. Ennek okáért, hogy a’ közjót a’ végső veszedelemtűi meg mentse, Bethlen Gábor igyekezetei ellen, az 1618. esztendei ország gyűlésen Ö eszközlötte ki II. Ferdinándt el-választását; Beszédét, mellyet ez alkalommal mondott, ki-adta Miller Jakab érintett könyvének I. Részében a’ 88—95. lapokon; de azt vétette el vele, hogy 1625-dik esztendőre vette. De éppen ezek, miért hogy a’ Katholika JReligiót védelmezte; ’s mivel II. Ferdi- nánd el-választásának fő-indító oka volt, titkos áskálódókat támasztottak ellene, ’s ezek között leg nagyobb ellensége lett Bethlen Gábor. E’ két okért, a’ Besztertzei gyűlésen volt hazafiak 1620-ban Art. 24. számkivetésre ítélték. A’ hozott törvény’ szovai ezek: „Quia verő Petrus Paz- man, ex ordine Iesuitico diversis practicis, in archiepiscopatum Strigoniensem non ita pridem evectus, in tantum fastui et luxuriae deditus erat, ut non bonum, non commodum et salutem regni publicam promoveret; sed spretis et postpositis illustrium et antiquarum familiarum heroibus, se se extollere, omniaque pro libidine facere et attentare praesumebat; sicque non solum ex eo tempore, quo eandem dignitatem adeptus erat, verum et antea, dum in ordinis Iesuitici societate exstiterat, se manifeste ostendit et declaravit, ita nimirum, ut praesentis motus regni caussa, auctorque, et occasio fuerit; factoque motu, malorum suorum conscientia territus, e regno profugerit; nihilque eorum, quae in perniciem ipsius regni inveniri possent; praetermiserit; quemadmodum ex litteris eius, ad Georgium quondam Homonnai exaratis et interceptis, evidentissimum documentum exstaret: ob hoc idem , tamquam turbator regni et publicae pacis, vigore huius statuti, unanimi voto et consensu regnicolarum proscribitur, et perpetuus exui habetur.<e — Katona Steph. Hist. Crit. Regn. Hung. Tom. XXX. p. 528. Pázmány meg nem szökött, hanem Bétsben II. Ferdinándnál keresett menedék helyet, honnan ,,Vindiciae Ecclesiasticae , quibus edita a Principe Bethlen in clerum Hungáriáé Decreta, divinis, humanisque legibus contraria, ipso iure nulla esse, demonstrantur. Viennae 1620.“ in 4. nevű könyvében, a’ 43-dik lapon, illy értelemben felelt: „Supersunt hodie, et hic Viennae praesentes sunt viri maximi, arcanorum consiliorum Matthiae II. fel. mem. conscii. Ad eos provoco, qui pro sua aequitate palam testabuntur, nullam unquam vel exiguam praeficam a me contextam fuisse; nullam nec verbo, nec scripto postulationem exhibuisse, qua archiepiscopatum ambirem: sed, quum nihilminus, quam de archiepisopalu cogitarem, litteris Imperatoris optimi Pragam evocatus, prius, quam illuc pertingerem , resoluta omnia deprehendi; nec in aula solum, sed et alibi publicatum, me ad archiepiscopatum delectum esse. Ego sane, post exantlatos innumeros labores, cum in scribendo ac condonando, tum in negotiis tractandis, secunda integritatis ac eruditionis fama, nullos unquam honores, nullam a Deo praesentis vitae mercedem expetii. Quod si Deo ita visum, ut antiqua in me suae clementiae documenta ederet, suscitaretque de terra inopem, et de stercore erigeret pauperem, id grata animi submissione recoli a me debet. 0 si animus mihi esset renudare, quibus artibus Bethlen principatum adiit! sed premo adhuc: si urserint promam* — Naeniae sunt et fabellae, me sprevisse illustrium et antiquarum familiarum heroes• Nisi nominetur, quem heroum illustrium, qua in re, quo loco, occasione, modo , quibus praesentibus, spreverim; pseudologiis et hoc adnumerandum, nemo sapiens negaverit. — Vanum et illud ac undequaque falsum, me malum patriae civem scriptis, verbis, factis, publicae, manifeste ostendisse. Si tam publica, tam manifesta sunt scripta, verba, facta huiuscemodi; cur non edunt, quae 5
