Podhradczky József (szerk.): Pázmány Péter' esztergami érseknek, Magyar Ország primásának és a' romai közönséges Anya-Szent-Egyház cardinálisának élete (Buda, 1836) - 22.958
13 De Pázmány, ki tsak gyermekded korában járt a’ Váradi Reformáta alsó oskolákba, Al- vintzivel és Pétsváradival nem vetélkedhetett; mert tizen hét esztendős korában lépett Jézus társaságába: valamint azon könyvének elojáró beszédébűl nyilván kitetszik, mellyet „A' Sz. írás- rúl, és az Anyaszentegyliázrúl írt, 's Bétsben Gelbhár Gergőnél 1626. 4-ed Rben kiadván.“ „Az Böcsülletes Bihar Vármegyének, sok áldomásokkal ajánlott, kívánván az Istentül gyarapodó csendes állapotnak hoszabbodását, és lelki vigasztalásoknak terjeszkedését.“ — Ajánló levelében „Negyven egész esztendeje lészen, úgy mond, mikor az Ur Isten engemet honnyomból, az az Őseimnek örökségéből, ismérőimnek társaságából, atyafis ág ómnak nemzetségéből, kegyelmesen ki-szólíta, és Egyházi állapotra választó. Soha az ólt a édes neveld Hazám feledékenségben nem volt előttem emlékezeted— Ha 1626-dik évbul negyvenet le-vonunk, ki jön az 1586. esztendő; ’s mivel 1670-ben született, bizonyos, hogy szerzetbe léptekor tizenhetedik esztendejébe fordult: „Claudiopoli humanioribus literis percultus, Societatem Jesu amplexus est Anno 1587. ut eiusdem Collegii Annales MS. perhibent.“ Nicol. Schmitth A. Episc. Stng. P. II. 1758. p. 124. — Bőd Péternek többi vádait pedig maga Pázmány illy tzimu könyvében. „Az Igazságnak Gyeözedelme, mellyel az Alvinczi Péter Teokcoreben meg mutatott Pázmány Peter, Nyomtattak Posonban 1614. 4-ed R. tzáfolja meg, hol a’ 45-dik lapon nyugott lélekkel kérdi Alvintzitűl: „Ha ember vagy, mutasd meg, hon költöttem én valamit az te pártotokra ?“ Sót Pázmány méltán dorgálhatta Alvintzit ugyan ezen könyvének 63-dik lapján. „Azt irod, úgy mond, hogy az én nevem, németül hizlalt disznót jegyez. Be meg botsásson disznósá- god, magadnak tarts ártányságodat: az én nevem Pázmány, nem Pasman.Ci Bőd Péterre illik tehát a’ mit hajdan Telegdy Miklós Bornemisza Péternek „Fejtegetés" nevű könyvére tett Feleletében N. Szombat. 1580. 4-éd R. a’ 18-dik lapon szemére vetett, hogy „Az ítéletnek egyeneségéi régen meg horgasította ú bennek a mi ellenünk való gyülolség.“ Azokat fogván ránk, a’ mikben sem hírünk, sem nevünk; mint mikor „Szent Heortokrátesében, a' vagy a keresztyének között előforduló Innepeknek, és a' rendes kalendáriomban fel-jegyzett Szenteknek rövid históriájában“ a’ Posonyi, a’ vagy 1786. esztendei ki - adásban, Május hónak második napjára, 'Sigmond Romai Tsászárt és Magyar királyt Szentek közé veszi, hogy Olvasóival a’ Katholika Hitet meg útáltassa: „’Sigmond Romai Tsászár és Magyar király, úgy mond, a ki sokat fáradozott abban, hogy a Pápák között való részre szakadozást el-törülheiné. Holt meg 1437. észt. Egy Tar Lóri ntz nevű ember reá ment a Tsászárra, hogy Ő el-rejtezett volt, és a’ Tsászár ágyát pokolba látta tűzbe ígni, mivel sok leányokat szeplösített meg. Azt felelte a' Tsászár: gondja lészen reá, hogy ágyát pokolból ki vegye. Ä tizen három (Szepesi) városokat azért nyoltzvan ezer forintokba zálogba vetette, 's azzal a’ pénzzel építette Budán a Sz. 'Sigmond Templomát, mellynek sok fundust is rendelt.“ — Ezeket’s hasonló rágalmazásokat vagy tudta Bőd Péter, vagy nem; ha tudta, viszsza kiáltó lelki esmérettel írta: ha pedig nem tudta, minek írt arrúl, amit bizonyosan nem tudott? De szertelen elő adásában még más történetbeli hibákat is ejtett; mert a’ miket Tar (Tóth) Lőrintzre fogott, azokat a’ hajdankor nem *Sigmondrúl, hanem jóval előbb I. Károly királyról mesélte. Olvasd: Adnotationes Joannis Listii Episcopi Vespriminensis in Exemplari Bonfinii, ejuod ei Joannes Sambucus dono misit Anno 1568. 10. Juníi.u — Kovachich Györgynél Script. Rer. Hung. Bud. 1798. in u-vo Uom. I. p. 334. hol Liszti János „De Laurentio, qui signa ante funus Caroli detulit“ ezeket írja: „Tóth Lewrincz, qui, maledicto Regis, iussus ire ad infernum, ivii, et reversus, multa miranda retulit.11 • lovábbá, 'Sigmond 1412-ben zálogította el a’ Szepességi várasokat, ez aránt költ levelét olvashatni Kercselicsnél de Regnis Balm< Croat, et Slavon, ’s Prainál Annál. Reg. Hung. P. II. p. 237. Budán pedig JVindeck Eberhard szerént, a’ ki udvari orvosa volt, ’s ezt híven
