Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 2. kötet : Az egyházi különjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824b
121 a tojások s a téjtőli megtartóztatást is követeli: „Illendő, így szólnak az egyházi szabályok, hogy valamint az állatok húsától, ágy szinte attól is magunkat megtartóztassuk,mi a hústól eredetét veszi, tudniillik a sajt, tojás és tejtől“i « 3). De a törvény megtartásától honunk latin híveit, ForgáchFerencz esztergomi Érsek alatt 1611. évben tartott nagyszombati zsinat kérésére a római szentSzékföl- mentette' 6 4). „LásdLósy Imre egri püspök papsága s népéhez a- dott levelét Praynál Specim.hierarh.Hung. part. I.pag. 22l.sub a.“ 110. §. A fogadások. Midőn valaki akár saját megfontolása,akár másnak közbeja^ rasa által arra indittatik, hogy valamelly cselekvényt megvizsgáljon, s azt, ha tetszése szerint leend, saját s szabad akaratjánál fog- \a kötelességül válassza, erkölcsi tanácsot követni mondatik. Midőn továbbá ugyan az illy cselekvényt fontolóra véve tisztének fölvállalja, s annak teljesítését, hogy isteniránti alázatosságát mutathassa, az Istennek Ígéri, ez istentiszteleti cselekvényt fogadásnak mondjuk. Máskép az Istennek tett nagyobb jóruli igéretot fogadásnak nevezzük * « *). Ennél fogva a fogadások tárgya nem más mint tanácsolt, és jó cselekedetek lehetnek. Fogadásokat egyedül eredt ésszel biró egyének, s pedig olly dolgokrul tehetnek, mellyek hatalmuktól függve idegen jogokatmeg nem sértenek. Minthogy valakinek az Istennek tett Ígéretét fogadásnak nevezzük, nyilván következik, hogy a fogadó annak teljesítésére köteleztetik* « «)• Ámbár pedig e kötelességnek mértéke a fogadó szándokától függne, mennyibe tudni illik magát lekötelezé, mindazáltal jogilag vehetjük föl, hogy az, ki öntudtával súlyos dolgot igére, magát súlyosan is lekötelezni kiváná. Minek különösen a szerzetes vallásban helye vagyon, minthogy arra nézve semmi más leköteleztetés el nem fogadtatik, mint az, melly a rend szabályának,annak szabványainak s az Egyház szándokának megfelel. Továbbá csekély dologban súlyos leköteleztetésnek tárgyilag véve helye nem is lehet) minthogy az Isten sem fogadja el máskép a fogadást, mint ahogy az igéi t dolog méltósága kívánja. „Lásd M. Schenkl. Ethic. Christ. 163) Can. 6. dist. 4. §. 2. 164) Cap. 1. mim. 12. 165) Ambr. Stapf Epitorn. Theol. Moral, tom. 1. pag. 323. §. 182. 166) Numeror. XXX. 3. Eccles. V. 3.
