Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

eszközöltetett szerencsétlen hitszakadás által emettől magát elválasztván nem csak ennek némelly hitágazatait, hanem jogtörvényeinek közösködését is megveté. Emez pedig az A1 — Iszidornak divatba jövő árui által a régiebb egyházi rendtar* tástól elválva, xíj s a régiebbtől némelly tárgyokban különböző rendtartást szabott. Ezen változás sokféle szerencsétlen sikereit az egyházi történetből ismerjük. Ennél fogva a régi jogtorvényi gyűjtemények egszerii mintájok is megváltoztatván, azoknak világos előadás módja tanodái művészetre fordit* tatott, melly elmés inkább mint hasznos lévén némellykor olly rejtekben burkoltatotr, hogy annak értelme alig sejdíthető valn. Ezen gondolkodás s cselekvés módja annál könyebben divatba jöhetett, minthogy annak a kor zordonsága s tudatlansága is kedvezett. Azon folytonos dühös hadak zivatarának, mellyet n durva északi népek Európának mivelt tartományaiba hozának más következései mint durvaság s tudatlanság nem is lehetének, mert az egyháziak jószágaitól inegfosztatván a könyvtárok, s minden tudományok eszközei hamuvá tétetvén, a nemzetek fogságba vezettetvén, kevesen találkozónak, kik a tudományokat s a műveket kedvelhették volna. Onnét keletkezett azon nyugati népek tudatlansága s durvasága, melly több századig uralkodván a nemzeteket annyi sötétségbe ejté, hogy régi műveltségök s dicsőségöknek nyomai alig látszan- dók valónak *). Hlyen tudatlanság setétségében könnyű vala Ál — Iszidornak, ki a tudósok kis seregénél többet tudott, a világgal gyanús hitelű emlékeit elhitetni. Es csak ugyan a vele egykorúnk valamint más tudományokban úgy a birállat- tanban sem lévén jártasok, annak koholmányait annyi hitelességgel elfogadók, mennyi vigyázattal a régiek valónak, ne hogy ollyas, mi csak távolról is gyanús leendene, a régiebb

1( Boulay Hist. de 1’ acad. de Paris. Tom. I, p. 288. Ludov.Ant.

Muratori in antiauit. Ital. med. aevi.Tom. III. p. 831. et Tom.

IV. p. Hl.