Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
378 fentartassanak, az állodalom béke s biztossága haladhasson, vagy az ország alkotmánya védethessék, kétséget sem szenved , hogy ezekről Ítéletet hozni a világi fejedelemhez, g ennek törvényhatóságaihoz tsrtozik. Ha pedig csupa egyházi ügyekről forog a kérdés akkor világi fejedelemhez csak annyiban folyamodást tehetni , mennyiben az egyházi elöljáró a jog mintájától eltávozván, vagy azt megsértvén a folyamodót nem a szokott törvény utján megítélte volna. Melly esetben a világi fejedelem joga egyedül arra terjed, hogy az egyházi törvényhatóságot hibájára emlékeztesse, s magát az ügy lényegébe nem avatván az egyházi bírót a jogszabályok követésére utasítsa. Magyarhonban e szokás divatozik, a panaszkodó egyházi elöljárósága elleni panaszát püspökének vagy a megyei szent Széknek beadja, csak akkor világi fejedelemhez vagy ennek törvényhatóságához folyamodandó, ha alapos okoknál fogva bizonyíthatja, hogy a szent Szék ügyével sokat nem gondolván azt elhanyagolja, vagy pedig igazságtalanul megítélte volna. Mikép pedig Van Espen ezekről értekezik , lásd annak Tractatus de recurs, ad princip. czimü munkáját. 288. §. A világi fejedelem vallásgyakorlat iránti jogainak elosztása. Azon jogot, mellyet a fejedelem a vallásgyakorlat iránt bir , ügy oszthatjuk, hogy 1) azt,, melly a keresztény oktatást. 2) az egyházi szabályok teljesítését és visszaélések kiirtását. 3) a mellésleges vallásszereket. 4) a házasság polgári következéseit. 5) a vallási vitákat. 6) az idegen vallás türelmét érinti, elősorozzuk. Mellyekről mindannyi értekezésekben szólandunk. \ ' ' '
