Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
piszokok, kik a világi hatoság kegyéből hivatalokat nyerek tiszteiktöli megfosztatása *<>); ollyas azon rendelés is, hogy az egyházi javak a püspökiektől elválasztassanak i>), azon püspökök, papok, s diakonok, kik lelki hivatalaik mellett katonai szolgálatot űznek $ hivatalaikból kivetkeztessenek * >). 4) ha az érintett szabályok az apostoloktól keletkeztek volna, ollyan hibákat, miilyen p. o. ez, hogy az eretnekektől kiszolgáltatott keresztség nem valódi, mellyet 25 s 46 szám alatt olvasunk ; vagy pedig áz, mellyhez képest a Makkabaeusok harmadik könyve szent irás gyűjteményéhez ragasztatik, mellyet 84. szám alatt tapasztalunk, semmiképen nem foglalhatnának. 5) ugyan azt a 496. évi római zsinat is bizonyítja * *),mi_ dőn azokat költötteknek nevezi, mondván; „Az apostoli szabályok könyve költött * *). Végtére melly időben, s melly szerzőtől a mondott apostoli szabályok szerkesztettek, kimerítőleg tudva nincsen.“ Beverege második század vége felé, vagy harmadik elején az apostoloktól alapított egyházokban azokat keletkezetteknek mondja * ♦ ) Mindkettőt tagadván Dallaeus » *): mi ezen vitában a közép utat választván a gyűjtemény tárgyát réginek s különféle kivált napkeleti zsinatok rendelkezéseiből szerkeztetettnek mondjuk. Magát azonban a gyűjteményt Csák a negyedik század végével készítettnek állítván s azt is olly változásokkal hirdettnek véljük, hogy az eretnekek tetszésük szerént tulajdon hibáikkal azoknak tárgyát megrontották. Annyi bizonyos hogy Kr. ú. 394ik év előtt a gyűjteménynek semmi említését nem leljük, s minden tekitetét az 553. évi II. közönséges Konstántinápoli zsinattól nyerte vala * *). Hogy pedig a gyűjteményből régi szokásokat s rendszereket* * 3 29) Can. 29. 30) Can. 39. 31) Can. 82. 32) Apud Cratian.Can. 3. diss. 15. 33) Lásd Petr. de Marca Lib. III. Cap. I. §. 2. 34) In vindic. cod. can. primit. Eccl.Lib. I. Cap. 3. 35) Dé pseudo epigraph, apostolic. 1. II. 36) Lásd a zsinat 4. szab. 16. eloszt, s Vanespen dissert, in Can. vulg. apóst. §. 3.
