Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
347 ki ezer év lefolyta után eddig hallatlan példánál fogva császárt birodalmától megfosztván jobbágyait' az engedelmesség kötelezvényétől menteknek nyilatkoztatta, melly tényt azonban többen az akkori püspökök és más jámbor s tudós férfiak közül nagyon helytelenítettek, következőleg a római Pápának sem közvetlen sem közvető hatalom a világi ügyekbe nem tulajdoníttathatik. 269. §. Az Egyházat világi ügyekre nézve sem törvény- ho[zá[s sem megítélés nem illeti. Minthogy az Egyházat sem közvető sem közvetlen hatalom világi tárgyokra nézve nem illeti, magától következik, hogy annak világi tárgyakra nézve törvényhozást}sem tulajdoníthatunk ; következőleg az Egyház azon törvényeket, mel- lyeket világi tárgyakra, úgymint a végrendeletekre, elidősí- tésekre s más efélékre nézve hozott, egyedül a fejedelmek bizottsága, nyilvános vagy külön engedelme következésében foganattal s erővel bírja, a fejedelmek szabadságában maradván most is, illyes törvényeket vagy egészen eldönteni, vagy megváltoztatni. Igaz ugyan, hogy minden emberi, még a csupa polgári'^cselekedetek átalános érdeke is egyedül az erkölcsi törvénytől függvén amazokat szinte emez alá rendeli; igaz, hogy az erkölcsi törvényeket egyedül az Egyház értelmezheti, s hirdetheti, minthogy azonban a csupa polgári cselekedetek javaltatása vagy rosszaltatása egyedül az Is. ten parancsolathal nem ellenkező jogtörvényéből követke_ zik, e jogtörvény pedig a polgári hatalom alá tartoznék (264.5*) világos , hogy a csupa polgári cselekedeteket javalló vagy rosszaié Egyház magát polgári törvényekhez alkalmaztatnia köteles , s ennél fogva tulajdon hatalmából polgári törvény eket nem hozhat (264. §.). Hogy továbbá az Egyházat polgári ügyek megítélése sem illeti, ugyanazon elvekből következik. Tudjuk ugyan a történetekből, hogy az
