Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

305

kit elleneink közönségesen részökre idézni szoktak, a kat- holika Egyháztól elváltaknak ellenveti: „Hogy a papi, es világi rendközti különbséget nem tekintve nálok az, ki ma püspök, holhap világi, és az Egyházban a világiakat is működni engedik *♦). Ezek ulán pedig az egyházi történet oklevélül szolgál arra, hogy már a keresztény valla's kezdetétől fogva lényeges különbség a papság, és a nép között divatozott. „Lásd tííngham originum, et antiquit. Led. tonn 1. pag. 42. et Seg.

FI. JFejeset*

JL szerzetesekről«

251. §.

Összefüggés a mondottakkal.

A szerzetesek, minthogy szent fogadásoknál fogva valamelly, az Egyház fejétől megerősített szerzetes rendben • ), magokat Istennek szentelni szokták, s noha állásukra nézve, az egyházi kormányba semmi befolyásuk nincsen, még is mint- őnökjeiktől utasítva szent rendeket felvállalni köteleztetnek, őt mai időkben néinellyeket kiveve, mindnyájan felszenteltetnek, s e tekintetből az egyházi kormányban részeslt- tetve, kitűzött czélunk szerint itten szinte említtendők.

2ő2. §.

A szerzetesek eredete s osztályai.

A szerzetesek eredetüket az ascetáktól vettek, kik tudni illik az evangéliumi tanácsokat követve, és Decius üldözése alatt számosán az egyptusi hegyekben menedéket keresve, remeték, anachoreták s barátok, vagy monakoknak mondattak ; illyenek valónak a thebai Pál , s szent Antal remete. JSzent Antel első vala, ki társokat gyűjtött. Későbbén azaz * 20

74) libr. de praeserp. Cap. 14. 1) de stat. Monaeh. in Clem, 7.

20