Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

13

ülik, millycnt a körülmények kívántak, mihthogy a* egyházi fejedelem, püspökök, s a többi főpapok hatósága világi tárgyakra is terjeszkedett; némelly tárgyak a világi jogból áthozattak , következőleg a régiebb külső egyházi rend néfnelly változásokat szenvedett. A harmadikbah óz Egyháznak püspökei a régi külső egyházi rendnek, inelly az ól — Iszidor árui által változást szerivede, meg ujitása fölött nem egyszer már tanácskozónak, ámbár tanácskozásaik kivánt sikerrel íriég nem tiszteltelek; „Lásd Klein Hist. Eccl. Par. L §. 374. et seq. 381. et seq; Ruttenstock Instit. Hist. Eccl. Tom. 2. p. 512. §. 1. et seq. et nostr. Institutiones Hist, Eccles. Tom. ül. §. 17. et seq. Pestini 184Í.

I. Időszak.

A keresztény hit kezdetétől a IX. századig.

III. Fejedet.

A jogtörvénj ek eredete. iiCveketlése ? i gyűjteményei.

17. §.

A keresztény törvények eredete.

Hogy üdvözítőnk, istenfia a keresztény Egyháznak szerzője s alapitója vala mindenki közöttünk tudja. Hogy pedig ő azt el nem hanyagolta, hanem inkább minden ollyas segélyekkel s törvényekké mellyek az egyházi társaság czéljának megfelelnek, ellátta légyen, magából a természeti észből is követelhetni. Mert üdvözítőnk, mint legbölcsebb s mindentudó törvényhozó előreláta, hogy Egyházai ném alapulhat tartósan, nem maradhat épen, ha alaptörvényeken nem épül, s meg nem erősödik. Az egyházi alaptörvényeknek eredetét tehát még maga az ész is üdvözítőnktől, istenfiától köv eteli.