Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
224. §. A mezei dékánok s azok jogai. A mezei dékánok jogai csak nem a mezei főpap (220. §.) tisztével megegyeznek, mind kettő csak abban különbözik egymástól, hogy amannak tiszte a személyhez, emennek pedig az Egyházhoz vagyon csatolva. A dékánok első említése a IX. századot felöl nem haladja, minthogy ezt legelőször kopasz Károly rendelkezéseiben (Capitularibus) s Gratian rendeletében olvassuk * *). A dékánoknak, kik nálunk esperes czímét viselik, jogai következendők: 1) a kerületi papság erkölcsére felügyelni, s tőlök kőtelességök beteljesítését követelni. Minden hatalmuk azonban üdvös intés s pásztori utasítás korlátáit felül nem haladja. 2) esperességök fáráit vagy időszakosan, vagy pedig külön szükség esetében püspöki utasításoknál fogva látogatni, az Egyház számodását megvizsgálni, s aláírni. 3) esperesi gyűléseket, mellyek hajdan mezei káptalanoknak neveztettek, egész kerülete lelkészeivel tartani, s azokban kerületi tárgyakról közakarattal tanácskozni. 4) a vele közlött királyi intézvényeket s püspöki rendelkezéseket kerületi paptársainak tudomásul adni. Kereszteket, zászlókat, s egyházi öltönyöket megszentelni, s js püspöktől fentartott bűnök feloldozását kiszolgáltatni. 5) az ujdonnan kinevezett lelkészeket beiktatni, a népnek bémutat- ni , a megbetegedett kerületi társok gondját viselni, azokat arra birni, hogy jókor lelki üdvösségökről végrendelésekről gondoskodjanak , s kerületi paptársait halál esetében kerületük határa közt eltemetni. 6) a kerületi tanodákat, mint kerületi felügyelők minden évben látogatni, azok tökéletesbü- lésére , s az iskolai ifjúság haladására hatni. 11 263 11) Decr. Gratiani, disti. 50. Can. 64. eonc. Agathen*.