Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

18S

vagy legalább addig eltüreadőknek állíták, míg más illő jövedelmek a római Pápa, s a bibornokok eleimere meghata- roztatnának. A bázeli zsinat pedig XXII. uleseben igere hogy a romai Pápát azon nagy terheihez kepest, mellyekct az Egyház részéről viselni köteles, mindenekkel ellátandja, azon Egyházakat, s javadalmakat, mellyek eddig holmi díjakat római Pápának fizetőnek, ugyan azon díjak felet az- uián is kiszolgáltatni tartozzanak, következőleg az anuatákat alattomban megerosíte 1»). Hogy továbbá németek is helyeseltek az annatákat az aschaüenburgi szerződések bizonyítják 7S). Mi pedig a többi pápai dijakat illeti, ezek igazságát, s illendőségét onnét érthetjük, hogy azokat azon egyének, kiknek szolgálatát, s segítségét használja a Pápa, vagy pedig a hitterjesztők, kik a távoli, s pogány tartományok megtérítésére küldetnek, eltartására fordítja , hogy továbbá a keresztény tartományok a pogányok, s más hitetlen ellenségek elleni vedelmezesere e díjakat használja, s a keresztény fejedelmek az eretnekok , s lazítok elleni segítsegere költi. E vala oka annak, hogy mind tudós férfiak, például Fagnani Prosper 7 «) s mások, mind zsinatok már regemen e dijak igazságát, s illendőséget elismerek, jól tudván, hogy kisein kívánhatja jogszerüleg, hogy a római Pápa, ki gondjait az egesz Egyházra terjesztvén a nélkül is sok tisztet és segédet eltartani köteles, e terheket közönséges jövedelmeiből viselje. Azért következett az is, hogy sok protestáns nem csak a regi annaták igazságát, s illendőséget megváltaná', hanem a máig divatozó pápai díjak szokását is javalja. „Lásd Peíri Gr. in der Allgem. Encyclop. der Wissenschaft und Künste von Ersch. et Gruber, tom. IV. p. 18Q. et seq.

Az 1550. evi 14. czikk nyilván mutatja, hogy az annaták kiszolgáltatása honunkban is divatozott, tudni illik akkor fize77) Concil. Basilien. sess. 22. et 42. 78) Coneil. Nation. Gern»,

anno 1118. Gap. 3. 79) Commentar, in prim. part. iibr. Y. Decr