Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
186 eredetéről értekezvén véleményeikben különböznének, hogy azonban azok, kik azon dijakat a római Pápák haszon vágyától, s fukarságától származtatják, igazságtalan ügyet védelmeznek, a kővetkezőkből tetszik. Némellyek az annatá- kat onnét származtatják, hogy hajdan szokásban vala a felszentelő püspöknek szent munkájáért valamit tisztelet díj gyanánt ajaulani. Jusztinian Császár korában divatban vala, hogy minden úján leiszentelt püspök felszenteltetése után mind a püspököknek, kik a szent működés mellett foglalatoskodtak, határozott pénzöszveget úti költség gyanánt adott, mind pedig a többi papoknak, s jegyzőknek fáradtság gyanánt osztogatott vala. Illy szokás Jusztinian császár által helyeseket- vén « «) joggá vált, mellyet Jusztinian inthronisticum, Julian Császár^ pedig cathedraticuim.nk nevezett. E jogbul az an- natákat eredteknek állítják Thomásin6 9), Sárpi Pál 7°), Marcai Péter De Dominis Márk. Ant. ’**), Natalis (Noéi) Sándor » *), Boéhmer t ♦), Andresius ? *). Mások pedig első pápai díjaknak azokat nevezik, mellyek érseki palást (pallium archiepiscopale) kiszolgáltatása alkalmával behozattak. Azonban hihetőbb azok állítása, kik az annaták eredetét azon szokásból származtatják, mellynél fogva a püspökök, apátok, fődiakonok, mint az üres javadalmak őrei, s helyettesei az ezekből folyó jövedelmeket részint jogszerüleg, részint fáradtságuk miatt követelők, főleg akkor, midőn a javadalmak védnökök gondatlansága, vagy pedig perek miatt üresek maradónak. Első vala XXII. János Pápa, ki 1317. évben Anglia Hibernia, s Franczia országi üres javadalmak első évi jöve- * 75 68) Justiniani impec. növeli. 123. 69) De vet. etnov. Eccles. di- scipl. Part. Ili. libr. I. 70) llist. Concil. Trid. !ib. 6. 71) De concord, sacerdot. et imper. lib. 6. Cap. 10. 72)Derepubl. Christ, libr. 9. Cap. 9. 73) Dissert. 9. in secui. 15. et 16. Hist. Eccles. 71) Jus Eccles. Protest, tom. I. pag. 459. edit. 1730. 75) Allgem. Encyclop. der Wissensch. und Künste 4. Th. p, 178. et seq.
