Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
BEVEZETÉS. jT. Fejeaet♦ Az egyházi jog fogalma s elosztása. 1* $. Az egyházi jog fogalma átalában. jog átalában az embernek azon a törvényben alapult szabadsága, mellyet mindenki hatalma szerint gyakorolhat, vagy pedig elmulaszthat. Azonban minthogy öntudatunknál fogva is bizonyos, hogy az emberi társaság egyedül azon feltétel alatt állandó lehet, ha az egyik szabadsága a másikét meg nem gátolja, vagy el nem enyészti, szabály gyanánt állíthatni : Mindenki csak annyiban űzheti szabadságát, hogy mellette minden más egyén saját szabadságában ne akadályoztassák. Vagy más szavakkal kifejtve: minden egyénnek van* nak korlátái, mellyeket áthágnia tilalmas O A jog tehát tárgyilag (obiective) tekintve azon emberi szbadságnak kor- látoztatása, mellynél fogva minden más egyén saját szabadságát gyakorolhatja, s magát mint személyt védelmezheti, alanyilag (subiective) tekintve pedig azon emberi szabadságnak gyakorié* sa, melly egyedül olly cselekedetekre terjed, mellyek más egyén szabadságát nem csak nem hátráltatják, hanem inkább egyetértőig hozott törvény szerint mindenkinek hatalmát előmozdítják: A korlátozó törvényt vagy erény, vagy pedig jog törvényének mondjuk. Amaz a belső, s szivi érzelmeket, nem különben minden emberi kötelességet tekinti, emez pedig csupán külső cs.- * 1 1) Est modus in rebus, sunt certi denique fines. Quos ultra citraque nequit consistere rectum. Hor. Satyr, lib. sat. i. 1
