Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
160 legyen, az üldözött ártatlanságát védelmezhetni: részint pedig ezen oknál fogva kőveteltetik; mivel szükségesnek tartatik, hogy az Egyház feje minden ügyben utolsó biró légyen, melly utolsó jog nem lévén szükséges, sem minden körülményben lehetséges, azt az Egyházitöríénetek is változtathatónak ábrázolják.“ De máskép is mutatónk már, hogy tisztelet, tekintély , s hatóság előjoga, az Egyház fejének tulajdona (103, 107. §.) melly legfőbb egyházi hatalmánál fogva ő az egység tartása végett minden többi egyházi kormányzók fölött vagyon. Illy, Istentől alkotott kormányi fokozatok függelméből pedig mást nem állíthatunk, mint hogy olly fölebbvitelek az egyházi kormánnyal nem csak nem ellenkezik, hanem inkább szorosabban megegyeznek. Es csak ugyan minthogy e jog a római Pápához ügyét fivinni, nem más, mint természetes tehetség az alsó birótul a fölsőbbhez folyamodni, azért hogy a fölebbvivő az alsó bírói ítélettől, melly által magát sértettnek véli, megmentessék , a római Pápa pedig elsősége jogainál fogva törvényes bírája lenne minden lövőnek (107. §.), következik, hogy attól a jogot fölebbviteleket elfogadni , kisem tagadhatja. „Lásd Frey kritisch. Kommentár über Kirchrecht II. Th. §. 53. ki ugyan azon jogot kezdetétől végig rajzolja. 54 — 61. §.“ i m §. Bizonyos különbőz tetőssel. Azonban jól tudván azt, hogy különbség létezhetik a fa. lebhvitelek közt, tudván hogy az iránti szokás a régi Egyházban nem egyenlő vala , hogy az áfrikaiak a korlátlan f >- lebbvitelek ellen kikeltek, a németek minden eseíbeni fölebb- \itelek ellen mind zsinatokban, mind országlati gyűlésekben panaszolkodtak, sőt a trienti zsinat azoknak korlátokat szabott'-») nem vitatjuk, hogy minden pernek a római Pápához korlátlanul átvitettetnie szükséges; mit annál kevésbé ál- 23 23) Concil. Trident. Sess. 24. cap. 20, de reformat.
