Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
159 re, ha azt a Papa megerősíti, ellenkező esetben pedig hatalmában légyen, a Pápának más érsekségből hivott püspökök által a kérdéses ügyet felvétetni, s követei elnöksége alatt zsinatot tartván újra megitélni. 139. §. Joga az Egyház fejének fölebbviteleket elfo- * gadni. Fölebbvitel nevezete alatt biróhoz azon okbul tett hivatkozást értjük, hogy valaki az alsóbb birótul okozott sértést elmellőzze, föllebbvitclnek igaz, és saját értelemben csak azt nevezzük, mellynek mind felfüggesztő, mind máshoz vivő ereje vagyon, azaz, ha az első Ítélet végrehajtását felfüggesztvén annak líjabb vizsgálatát főbb biró alá bocsátja. Ha pedig illyen sikerrel össze kapcsolva nincsen a fölebbvitel , akkor azt sajátlani értelemben annak nevezzük. E kérdéssel: lehet-e valakinek az alsó birótul a római Pápához ügyét felvinni? sokat fáradoztak a jogtudósok, egy részről állítván, hogy a fölebbvitelek régi jogban ismeretlenek, s szokatlanok valának , melly véleményhez Márcai Péter * *) Launoy párisi hittudós, Gerbais szorbonnai tanár, s Dupin * *) csatlakoztak: más részről nagy tudományos készülettel vitatván, hogy a fölebbvitelek az Egyház fejét Isten rendeleténél fogva illetik, ezeket Lupus Keresztény, David Ballerin, s többen követték, kik közül egyedül Schmidt Antalt idézzük, ki így szála. „A fölebbvitel, részint a tagadott, és elhalasztott igazság végett, vagy perben követett, s nem jobbítható hiányok miatt koveteltetik, melly esetekben a fölebbvitel mind természeti jog, mind nyilvános s közönséges jog tanításnál fogva az-Egyház fejét kétségen kül illeti, miután maga az ész kívánja azt, hogy a társaság kormányzójának első kötelessége 21 * 21) De concordia sacerdotii, et Imper. 22) De antiq. discipl. Eccl. diss. 2. Toni. I.
