Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
133 megbizonyíttatik. „Doujat Praenof. can. 1. 2. et 7. Rechber- ger Enchridion Jur. Eccles. torn. I. §. 97.“ in. § Következőleg az Egyház hit, s erkölcs dolgaiban esalhatatlansága az egyesült Püspökök gyülekezetét, nem pedig egyedül az Egyház fejét illeti. Minthogy az Egyház főhatalina nem egyedül az Egyház fejét, hanem az egyesült Püspökök gyülekezetét illeti (109 — 113. §.) következik az is, hogy az Egyház hit s erkölcs dol- gaibani esalhatatlansága (68. §.) az egyesült Püspökök gyülekezetét, melly vagy közönséges zsinat által, vagy az egész Egyházba eloszlott Püspökök által ábrázoltatik, illeti. Másképen ha vagy a közönséges zsinat, vagy az egész világba eloszlott püspökök őstani ügyekben csalatkozhatnának, maga az Egyház is csalatkoznék. Hogy pedig az Egyház fejét, midőn őstani ügyekben értekezik , vagy mint mondani szokás, midőn szószékből beszél is, csalhatatlanság nem illeti, ha csak az egész Egyház annak tanítását el nem fogadja, ezeknél fogva bizonyítjuk: 1) Krisztus urunk szent lélek segedel- mét 9 r) nem egyedül Péternek, hanem minden apostolnak Ígérte, hasonlóképen midőn jövendőié, hogy a pokol kapui az Egyházon diadalmat nem veendenek , azt nem egyedül Péterről, hanem az egész Egyházról állítá ’8) és (68. §.) 2) a katholika Egyház elveinél fogva, minthogy ezekhez képest minden hit tanításnak az egész Egyház hagyományában alapítódnak lennie kell; már pedig ezt, tudni illik, az egész Egyház hagyományát nem az Egyház feje egyedül, hanem az egész Egyházba eloszlott püspökök bizonyosan tanúsítják. 3) Szinte azt bizonyítja az Egyház gyakorlata is, mellynél fogva minden az Egyház feje alatt meghatározott kérdések csal- 97 97) János XIV. 98; Máté XVI.
