Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
Ill A püspökök hatalmukat közvetlenül Istentől k a p j á k. Hogy a püspökök mind rendi, mind hatósági hatalmukat (97.§.) Istentől kapják, következőleg hatalmuk ugyan azon kútfőbül ered, mellyből az Apostolok hatalma származott, bizonyítják a szent könyvek, ezen szavakkal: Viseljetek azért gondot magatokra, és az egész nyájra, mellyben a szent leiek titeket vigyázókká tett« 8). Minden püspök tehát egyenlő teljes, és oszthatlan hatalommal a felszentelés által felruháztatik, úgy, hogy annak hatalmát, sem azok kik választják, vagy felszentelik, sem az ki a választottat megerősíti, meg nem korlátozhatja, vagy nagyobbithatja, azön esetet kivéve, ha a hit egysége ezt vagy amazt kívánná. Szinte azt bizonyítják azon szavak is, mellyekkel a felszentelő püspök i pásztor pálezát hatóság jeléül, s a gyűrűt az Egyházzal való lelki házasság jeléül a felszentelendő püspöknek átadni'szokott.[Nincs is egyéb különbség az Apostolok, s utódai közt, mint hogy maga Üdvözítőnk az apostolokat választotta, s a Szent lélek különös adományaival az akkor keletkezett líj Egyház körülményeihez képest ellátta, a püspököket pedig a királyok, pápák, Érsekek, vagy káptalanok különbféle tartományok szokásaihoz képest választják, s a Pápától azok megerősítését ha tán ugyanazt nem maga a Pápa válosztotta volna, kérik, és a püspököket vagy maga a Pápa, vagy más felszentelt püspök szenfeli fel. Azonkívül hogy az Apostolok az egész földön hatóságukat gyakorolták, a püspökök pedig megyeikre korlátozlatnak. így tehát mindenki átláthatja, hogy a püspökök hatalma követlenül Istentől származik, nem választatásukra sem megyéjükre nézve ugyan, hanem püspöki hatalmukra néz105. §. 6'8) Apóst. csel. XX. 28.
