Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

Ili

ségihez képest változhatok. Minthogy tovább e rendtartási törvények mindig olly természetűek, hogy az Egyház haszna, vagy szüksége tekintetéből hozatnak , megeshetik pedig hogy mi egy megyének hasznára, a másik kárára válhatik, következőképen foly, hogy I. minden megyés püspök joggal bir, sőt tisztében áll az egész Egyház számára hozott törvényeket megvizsgálni, nem hátráltatják-e a maga megye, s népe haladását, s ha hátráltatják, azokat ki nem hirdettetnimert a törvények csak akkor alkottatnak, midőn liirdettetnek, meg- erősittetetnék, midőn bételjesíttetnek * *). II. hogy a rendtartási törvények kötelező erővel nem bírnak akkor, midőn azok hétéljesítése a hívek üdvösségét vagy pedig akármelly külön egyházi tag erkölcsös magaviseletét tárgyoló törvényekkel ellenkeznek. Azonban minden egyházi tag ebben az utolsó esetben az egyházi elöljárójához folyamodni, s ügyét eleibe terjesztvén attól felmentést kérni tartozik, ne valahogy botrányt okozzon. III. hogy a rendtartási törvények, kiísem köteleznek , ha az Isten parancsnál, vagy más magasabb rangú kötelességekkel ellenkeznek,

99. §.

Az Ítélő hatal om.

ítélő vagy perbeli hatalomnak, vagy is egyházi hatóságnak szigorúan véve azon tehetséget nevezzük, mellynél fogva nz Egyház mind jogokat mind biineket érdeklő ügyeket megbírálhat. Hogy ezen hatalom a törvényhozó hatalomnak csak következtetése , onnét nyilvános, mivel ez által az Egyház mást nem tesz, mint a külön cselekedeteket a törvényekre alkalmaztatván, azt határozza íneg, mi törvényes. Hogy pedig ezen Ítélő hatalom az Apostolok idejében az Egyházban már létezett, sz. Pál tetteiből s szavaiból nyilvános, ki a vér34) Círatian ad can. 3. Hist. IV. conf. Guenin Instit. Theol. tóm, 5. diss. 6. quaest. 2, Cap. 4.

• 8