Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
-§3i@ Cf) Nem a’ betegség, nem a’ halál okozta mondám ezeket» hanem a’ terméízet’ alkudjanak, a’ mi Felséges URunknak 1STE- Nunknek feddhetetlen és tolunk meg-foghatatlan íré'ete, vége- ^ zése, és deaetuma. llgy lett, a’ mint a’ Mennyei Felség íze- 1 # ^7’,0 tneinek tetízik vala, mert Complacuit eis in ALEXA NDRO: felette igen kedvek telék a’ SÁNDORban: egyébaránt ídeje-is volt immár, hogy fok ditsőséges győzedelmnnek, és fáradtságos mun- kálkodáfinak, reményit jutalmát es koronáját el-végye, és bírja Kriftus érdeméből le fo’yó bérét nyugodalomban. Kihez kc- peíl:, ha tsak tőlünk való el-válásából, a* köz jónak, tapafzral- ható nagy kára és férelme nem következnék, fenki példás, fze- rentsés inkább és örvendetes, hogy fém firalmas ki-műlását, és jobb életre való által menetelét nem bánhatná. Ezeket a’ végre említem Kereíztény ízomorú Lelkek, hogy bé-vőtt fzokáshoz alkalmazt atván magamat - bővebb befzéllgerésie utat nyissak magamnak , és tartandó befzédemnek derekasabb réfzei, és tzikkelyei folytatására, alkalmatos Elől-járó Belzédet kéízítsek ; mellynek többivel való rendes őízve-kőtésében, és egymáftól erőfzaknélkül való függésében, áll a’ befzédnek mefter- fége, és némellyeknél foganatja-is. De midőn ezeken fzoroal- matoskodom, eízembe jut egy felől, nagy elméjű és illyetén alkalmatosságokban gvakorta forgott Demoíthenes Görög Orátor* fzava, hogy rudni illik: Magni dolores, grandes amores, &■ fumma pericula non admittunt exordia. Nagy és jeles bánatnak, mértékét meg-haladó Izeretetnek, nem várt képtelen vefzedelemnek megmagyarázásához, rém hakséges az E öl-járó Befzéd. Mivelhogy különösen a’ bánatról ízó vin: Leviter é* ad {periem dolet, cutler wdrorem fuccurrit planBum fttttm rsBe atque ordine in/lituere. Gyengén és merő fzínes tettetes képen bánkódik, kinek bánkodási között efzébe juthat, miképen rendbe fzedje, és tzikkelyesen folytassa bánatos panafzfzát, és firalmas befzédének mefterséges meg- ofztására figyelmezhet. E’ mellett tudva vagyon, hogy 2zok rend-kivül fzoktak fzor- galmatoskodni a’ befzédnek mefterséges el-rendelésében *s folytatásában, és a’ befzédnek külső fzínes igéjéhez ragafzkodni, kik a’ magyarázandó dologtól, melly a5 befzédnek tz^lja, méltóságot és tekintetet nem várnak, nem reménylenek. Más
