Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

l.Cor. 9. Philip.?. *4 m ( o ) m leg-kiíTebb hivalkodó fzókat-is, menyire lehe­tett , bé nem erefztett. Érzették el-fáradtt tér­dei, mellyeket, imádság közben, annyit fanyar- gatott. Érzette fzájának ize, mellyet annyi böj­tökkel izetlenitett. Ritka dolog, talám, nem- is volt: hogy az Anya Sz. Egyháziul parancsolt böjtökót valaha meg-fzegte volna ; még arra íe vehették, hogy néha, a’ bojt ellen, genge, gyarló, beteges teliéhez valami kis engedelem- mel lenne. Azon felül, még a’ Bóldogságos Szűznek ünnepi előtt-is gyakorlottá a’ böjtökót. Annyira üldözte , fanyargatta ártatlan teliét; mondhatta Sz. Pállal: Cajtigo corpus meum. Sa­nyargatom a’ teltemet. Ah! genge, finnyáfok pirúllyonak itten! Quorum Deus venter eft. A’ kiknek Illenek a’ has, kik csak a’ romlandó telinek, s’ halóknak ízolgálnak! Nem igy a’mi Nemes lelkünk! Ó meg nem elégedett azzal, hogy kintsének feles réfzét Is­tennek áldozta; önnön magábúl-is kedves ál­dozatott tett. Ugyan-is a’ mortificatzió: fzere- tet áldozattya. Abban a’ pap a’ Sz. Lélek : az oltár a’ fziv: tűz a’ fzeretet: égő állat a’ teli’.ju­talom a’ ditsőfség. Craft Conft 6. Ez ám a’ Ne­mes virtus: magát el-gyózni, magán uralkodni. Mind

Next

/
Oldalképek
Tartalom