Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

Homo quidam Nobilis abiit in regionem longinquam accipere fibi regnum. Luc. 19. v. 12.

Egy Nemes ember el-méne mefzfze tartományba,

magának Orízágot venni.

Ehát, a’ mint látom, ezen T. Nemes Vármegyében, a’fzo- morú fcena ismét meg-ujjúit? ismét a’ vig napnak vidám orczá- ja fekete homályban fordult? tehát, hogy magyarábban mondgyam: ez a’ már régen fenn-álló T. Nemzetes HUNYADI Úri Nagy Ház, a’ ki fo Nemefségének fényefségé- vei annyim tűndőklött, ismét gyáfzban borúit ? $’ majd csak einem pufztúlt? Oh nagy változás! oh moftoha idők !

Hlyen ám a’ Világban, Kedves Úri Méltó- ságos, közép, s’ál renden lévő fzomorú Hal- gatóim! illyen változó, vándorló fzeleknek fzár- nyain repdös a’ mi reménségíink! Reménlyűk vala \ hogy annyi fzomorú gyáfzos felyhök

A 2 utánn,