Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

44 )( o )(

rágoztató drága rósám, Te hozzád fordulok, fzivemet örvendeztető minden örömem, s’ vi- gaságom, Te hozzád fordulok fényeiben sú- gározú gyémántom, meg íem farczolható drága karbunkulu om, hogyan tehát immár léhéf- íen tőled el-válláfom, ő fzerelmes Hitves-Tár- íom! ő édes drága virágzó rósám! bizonyára nehezen, és felettébb súlyoíián eshetik ezen erő-fzakos el válláíöm, mert veled való cfen- des lakáíöm, fzépen egyező nyájaságom, mindenekben egyet értű házoságbéli hivségem, s’ nagy fzeretetem tovább hét eíztendoknél Gén. 29 nem tarthatott, és igy: Fidebantur pauci dies pra amoris magnitudine : Ezen házoságbéli cfendes lakatomnak, igaz hitemnek, tifzta íze- retetemnek temérdek nagy volta miatt, mint valami kevés hét napocskák a’ hét efztendők látzattattanak.* De ah vége fzakadott immár, ezen házoságbéli nagy fzerencsémnek! ha voltam Generalis férjed, nem vagyok már. íme látod , hogy : Sagitta infixa funt mibi: Az Halálnak mérges nyilai én belém fzegefztette- nek. Azért áradhatnak méltán itt felettem keferves íiralmidnak cfurgó forráfi, a’ mint hogy is nyilvárf tapafztalom, hogy azon keíérves suro firalmoddal igazán róía-fzinű orczádat áfz- tatod ,/onyaíztod. De ne firdogály, ne bú-