Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

# )(<>)(&? ^ *9

ni. Jól tudhattyátok, hogy virágzó iffiúsá- gomtúl fogváít életemet jól kezdeni igyekeztem, azért meg-vényhedett, meg-űdófedett, meg-ófzólt hetven efztendös koromig minden napjaimat jól bé-fejeznem iparkottam , és mivel vitéz katona fzemélyemhez képeit az Illeni félelmet mélyen fzivemben győkőreztem, Ifte- ni parancfolatoknak végbe vitelében, Iíteniaka- rattyának bé - tellyesétésében minden erőmet nem cíák alkalmaztattam, de le- is kőteleztet- tem, s’ hogy ha ne talántán emberi gyarlósáf

ómmal valamiben vétkeztem , s’ bűnhettem elséges irgalmazó Uramhoz Iltenemhez, töredelmes fzivbéli penitentzia - tartáffal folyamot- tam.

Az okáért méltán én-is SoerateíTel azt veletek közlöm, s’ jelentem, hogy: Nec interiori dolore aßcior , nec mori timeo , nec recufo : Semmi belső fájdalmimtúl nem fzorongatta- tom, nem-is irtózom, és a’midón álkotó Uramnak Iítenemnek fel-áldoztam lelkemet , és ö benne, mint velem jó-tévő Uramban vetettem igaz hitemet, reménségemet, és buzgó fzere- tetemet; azért: Mors ipfa mibi dulcior, obitus optabilior: Az én halálom fokkal nékem édef- febb, nyugováíom fokkal kedveífebb, kivána- toííabb.

Nyu-