Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

WXjCXXM

5

tere kúlönössen fel szentélyül?, a’minden jónak kút forrását az Úr Istent álgyuk, magasztalyuk.— Vannak ugyan hazánkban-is nem kevesen, kik Luter, és Kálvin tanitványi lévén a’ Szentek tiszteletét az X- sten tiszteletével ellenkezőnek, a’ Szentek képeinek tiszteletét bálványozásnak lenni állétyák, de ezekkel szembe ütközni, ’s őket meg-tzáfolni, nem szándékom, mert az én halgatóim között illy hitetlenek nem találkoznak, minyáján ti el Tridentinomi Sz. Gyülekezettel azt el tévelgö tanítást kárhoztattyá- tok, és az egész keresztény Anyaszentegyházzal erős hittel vallyátok, hogy a szentek és az ö képek tisztelete az Isten tiszteletére háromlik, ’s azért nem fsak szabad, hanem ditséretes, és hasznos-is.

Már az első századokban az e’ féle tisztelet mennyi betegeket gyógyított, mennyi bünösököt té- rétett, mennyi Szenteket vígasztalt légyen, el többi között emléti Sz. Ágoston; Arany szájú Sz. János , Theodoretus, Basilius. Különös bizonyság lehet ebben a’ mi Városunk-is, nem szükség a’ régi ü- dökre visza-íérni; ti magatok-is mostani lakosi Városunknak Máriának tisztelői tapasztaltátok bőven, hasznát ennek a tiszteletnek : az ellenkező Atyafiakat tehát, minek-elötte hozzátok tartandó beszédemet meg-határo zzam, arra kérem , hogy ha a mi a Szent Írásban foglaltatik, azt hinni magokat köteleseknek lenni meg-ismérik, higyenek az Ányaszent- egyházban fen maradót régi hagyómányoknak-is, az Anyaszentegyház tsalhatatlan végzésének-is, mivel mind ezek a’ Szent írásban parantsoltatnak : Szent Pál Apostol Tessaloniaikhoz e’képen ir: „Tartsátokmeg