Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
Követte-ia illy buzgó igyekezetét az Ifleni áldás, mert azon kívül, hogy ő raaga-is abból, a’ mivel az Elöljáróinak en« gedelméből fzabad volt, tetemes fummátadott, és Szerzetes Tár- fai-is az ó tzélját eló mozdították avval, a’mit, úgy fzóllvan, tulajdon fzájoktói eb vontak (a7 mellyet én úgy nézek, mint ama’ Szent Márknál a* I2dik Réfzben elő-hozatott fzegény Özvegytől a* Jerusálemi Templomnak kintses ládájába vettetett két fillért, mellyról édes Üdvözítőnk azt bizonyíttya; hogy az a’ fzegény Özvegy mindeneknél többet vetett a’ kintses ládába) ezeken kívül, mondám, valamint a’ mi leg-kegyefsebb Fő Lelki-Páfzto* vünk, és Érsekünk, a’ ki ebben minden kétség kívül elsőséget visel, és leg-föbb hálaadáfl érdemel} úgy ezen Érseki Káptalannak érdemes Tagjai , fzámos Tifztelendő Megyebeli Plébános Urak, és Megyénknek egyéb rendeken lévő Hívei, sőt az említett külső Megyebéliek-is, az Iílenhez való buzgóságtól viseltetvén , annyira felsegítették ezen jó Atyának meg-magyarázhatat- lan igyekezetét, hogy már i8oidik efztendőben az első kőnek le-tételét, és meg-fzenteltetését, azután pedig az egyéb kéfzűle- tek mellett az ege'fiz Templomnak bólthajtás alá való vételét kimondhatatlan örömmel látná. Oh ha eztet így, a* mint moí mi láttyuk , láthatta volna í Oh ha ezen örömet cl-érhette volna! Nem engedte eztet az Úc lilén, a’ ki őtec Iílene3 fáradozásának örök jutalmára ezen folyó efztendőben Bójt-elő* Havának gdik napján az árnyék-világból ki-fzóllította* El-távozott tőlünk, és nyugofznak ugyanezen fzent Helyen el-temettetetc hideg tetemei: el-távozott tőlünk i de
