Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

7

Teilet, es Veret az Olcári Szentségben magunkhoz vévén, a’mi kegyes Mennyei Atyánk ellen el-követett vétkeinket töredelmes fzívvel meg-sirattyuk? Mint hirdeti az ég, és fold előtt a’megtérő bűnösnek illyen zokogása, és illyen fzívbéli siralma a’ te határ nélkül való irgalmafságodat , kegyelemnek Illene! midőn te magad-is, a’ mint az Anyafzentegyház esedezik: A’ te mindenhatóbéli nagy voltodat leg-inkább a’ bűnöshöz való kegyességben, és a’ bűnök’ botsánatjábnn mutato d-ki! Deus, qui potenti Ata tuam parcendo maxime, & mije ran do manifefias! Imé igy di- tsőíttetik az lilén a Templomokban , ha azokat úgy nézzük, mint Imádságnak Házát. Domus Orationis.

Ha pedig ezeket úgy nézzük, mint lílennek Házát, Do- mus mea, már a’ ditsófség, a’ melly azokban az Iflenre árad, hogy egy fzóval ki-mondgyam, végheteden. Miért ? Mert az Új Teílamentomi Templomokban a’ Nagy lilén ugyan azon Sz. Fia által ditsőittetik, a’ ki mint igaz élő lilén, véle egyetemben él, és örökkön örökké uralkodik. Az Oltári Sz. Mise áldozatot értem itten , a’ mellyről a’ Tridentomi Sz. Gyülekezet az Anyafzentegyháznak Hitét igy adja élőnkbe: In divino hoc Sacrificio, quod in IMi[fa peragitur, idem ille Cbrifius continetur, & incruente immolatur, qui in Ara Crucis- fimelfi ipfum cruente obtulit—* Una enim, eademque efi Hofiia, idem nunc offerens Sacerdotum minijle- rio, qui fi ipjum tunc in Cruce obtulit 5 fiola offerendi ratione diversa. Seif. 22. c. 2. De Sacrif. MiíT, Ezen IJleni áldozatban, a melly a JVÍisében tar tátik, ugyan azon Krifiusfoglaltatik, és vér nélkül való móddal áldoz tátik, a ki ai Kcrejztfának Oltárán egyfizer magát vére-