Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
Quamdiu fecistis imi ex Vis fratribus meis minimis, mihi fecistis. Matth, c. 254 v. 4x Falamig egynek az én leg- frissebb Atyám?fiai közül tselekettetek, nékem tselekettétek, a' rofz hajlandóság meg-tsábítván az emberek’ fzí- vit, mindenek gonosságra hajultak; mikor, az édes fzabad- ság mindenütt el-hatalmoskodván , a’ jó nevelést, fzemírmet, igasságot, emberiséget, meffzire fzámkivetette; mikor a’ magos égből a’ földre alá-küldettetett Religió, az üdvösséges Hit, az ártatlan fzele'd erkölts betsét, méltóságát, fénnyét? majd egéffzen el -vefztette ; mikor' a’ léleknek gyilkossá; af bűn; úgy meg-fzaporodott, és el - terjedett, az emberek között, hogy azegéfz föld’ kerégségét el-fogta, meg fertéztette, még a' .Szent heiyen-is, magában a’ Krifztus’ Anya-Szentegyházában, a Kerefzténység’közepette - is tábort ütött, minden rendet, minden kort, minden nemet, meg-mételesített; mikor az emberek inkább fzerettek tsalárd ragadománybol gyarapodni, mint sem saját magokéból Istenért a’ fzűkölködö Atyafiaknak nyújtani; isten ö Fölsége, hogy a’ fösvénységet bő adakozás által, a rost gondatlanságot előre - gondoskodó emberiség által, az irigységetkercfztényi fzeretet által, meg- fzégyeníttené, jó embereiben; Szent Gondviselésének válofz- tott efzközeiben; dél fényre méltóztatott hozni hafznát, betsét, méltóságát, a’ nagy-lelkű emberiségnek, kerefztényi adakozásnak, igaz felebaráti’ fzeretetnek: az igaz felebaráti fzeretetnek mely Szent Pál Apostol’ oktatása fzerént, tűrő', kegyes: nem irigykedik , nem t'ehkjzik gonofzul, fel nem fuvalkodik — nem keresi uzokat, a mik magúé, nem gerjed haragra, nem gondol A 2
