Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

lódnak tsodáíatos erején bámulok, El lágyétyá, kerefz- tül járja fzívemet a’ Te képzeleteden fzelédséged, mellyel el árúláfodra közeié tó' Judást meg fzóllétottad, ezek a’ te barátságos édes fzavaid: Barátom, tsóka! árulod el Math, a6. az ember fiát? Földig le aláz az a’ te meg foghatatlan alázatofságod, mellyel meg jelentél Amiás, Kaifás, Pilátus, és Herodes előtt. Szótalanná tefz az a’ te kibe- fzélhetetlen némaságod, mellyel hallgattad a’ reád költött vádláfoknak illetlenségeit, a’ halálra keltetésednek igasságtalanságát. Meg tompétya minden érzékenységé met a’ te béfeefséges türéfednek gj/Ózhetetlen álhatatos- sága, mellyel fzenvetted illenteíen artzúl tsapásidat, me- zételenségidet, temérdek, és irgalmatlan oíloroztatáíidat, tövifel lett gyalázatos, és fájdalmas koronáztatáfidat, azo- azokat a’ fzörnyü fzidalmakat. Fel elevenéti az én kicsin hitüségemet, bizodalmatlanságomat a’ te tántorétha- tatlan bizodalmád, mellyel a’ kegyetlen kinzások közte halálodhoz közelgetvén, Atyádhoz folyamodtál, ’s lelkedet kezeibe ajánlottad, az a’ haldakló fzavadnak hangja, mellyel ezen fzókat ki mondottad: Atyám, a’ te kezeid-Luc.23.4^ be ajánlom lelkemet, Az a’ te tsupa fzeretettel tellyes könyörgésednek lángoló búzgúsága, mellyel ellenségid- nek botsánatot kértél, az az Ó nyilvánságos gonofságok" mentegetésének édefsége, fel gyúlafzfza fzívemet ellen- ségimnek fzeretetére, Az a’ te kínos, és fzentséges halálod öfztönt, és erőt ád nékem a’ tekélletefségek’ ál- hatatos gyakorlásába, mellyet fzentséges nyomdokid könnyűségei, és édefséggél hintettek meg.

O Illeni böltseségnek tsodája! Te léfzel ennekután- na az én oskolám, könyvtárom, és Mellerem Nem bánom, fejtegefsék máfok a’ Terinéfzetnek, és Termé- fzet felett való dolgoknak titkait, lépjék meg a’ földet, mérjék meg a’ Tengernek mélységét, járják be a’ Napot,