Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

Xftentül avattatott, óh áldott, óh fzerentsés Fa! a* mellyen önnön maga az Iften függött. Tekéntetes, Nemes Státufok! úgy tettzik, hogy ennek az ál­dott fának efztendöbéli tifzteletére egybe gyűltünk Mi mind­nyájan, és ugyan Ti Tekéntetes Űri Rendek (amint hallom) fo- gadáftok fzerént, hogy a nagy hatalmú Ür Iften a’ dög-halált* melly egynéhány EfztendÖk előtt ebben a Nemes Vármegyé­ben hatalmaskodott valamint akkor, úgy moft, és ez után en­nek a’ kerefzt fának ereje által az egéfz Vármegyéiül el-tá- voztafía. Én pedig nem más okra való nézve hivattattam ide, ha­nem hogy C a’mint az hozzám küldettetett Levél bizonyittya ) Laudes falutifera Crucis (a) az üdvözség hozó, fzerzö kerefzt- nek ditséreteit hirdeflem. De valljon Tekéntetes Státufok! nem bolondság e’ a mi dol­gunk? nem botránkozás e’ a mi Sz. Kerefzthez való tifztele- tünk? mert ha már régenten Sz. Pál Apóik bizonsága kéntr Judah fcandalum Gentibus flultitia. i. Cor. C. i. v. 23. nem tlak a Kerefztnek tifztelete, de maga a’ Kerefzt-is a’ ’Zfidók- nál botránkozás , a' Pogányok előtt pedig bolondság vala, hogy, hogy nem léfzen bolondság fát tifztelni a moftani vi­lág előtt ? melly valahány ízemélyt, annyi böltfefséggel tün­döklő Salamonokat nevel. De ne gondoltjunk mi ezekkel, efzünkbe juttatván ama Sz, Pál fzavait: Verbum Crucis pereuntibus flultitia eft, iis autem, qui falvi jiunt, id eft: nobis Dei virtus, & fapientia 1. Cor. C. 1. v. /<?. & 24. a’ kerefzt, és a’ kerefztnek igéje bolondság ugyan a’ veizendök előtt, de azoknak, a’ kik üdvözülnek, az az: nekünk, az Iften ereje, és böltfefsége. A 3 Bár (a) Admodum Reverendus Dominus Joannes Nep. Tarnotzi, Vir omni laude dignus, qui a multis annis, & munere Parochi, & Officio Conventualis in S. Benedi&o fungitur, dederat ad me litteras humanitatis pleniffimas, quibus iae c.: fro h>cce Termone elucubrando invitarat , & fundatas attu­lit caufas, cur id ha&enus (ut ut faepe voluerit) facere nequiverit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom