Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
-»sis (t) Felséges Afzfzonyának > koros és el-nehezedett volta miatt nem fzolgálhatván; meg-hálálá nagy kegyességét, és Felséges Személyének hozzája való indulatját, és az alattBerzellai módjára el-bú- tsúzván, azon fzolgálatoknak, mellyek fzemély fzerént való jelen léteit meg-kívár.nák , arra engedelmet nyervén \ véget vetett. Ajánlván mindazáltal mindenekre, mellyeknek folytatására távoly létében alkalmatos Iejénd, és kivált» külső és belső okokból következhető Orfzá»’ tsendessége meg-bomlásának el-távoztatásá- ra, mellyben-is kétség kívül, mert mindeneket meg-előző£éles elméjével , és fok próbákon ízerzett Hadi Tudományával által-lát vala; fő efzkőz vala az ő ízorgalmatos vígyázása. Ám, az oroízlán ha meg őregfzik-is, efzébe jutván, hogy ő fejedelme a’vadaknak» tsak egy tekíntetivel-is meg rémítheti azokat. A’ mi pedig az elő-hozott példámnak tzélja, miképen ama* ditséretesen meg-öregedett, erejében meg-fogyatkozott Berzellai, Kamaámot egyetlen-egy Fiját, akképen ez-is maga helyébe reli- P/utarcb. qU}t alterum fe OífiJem fidelitatis-, participem gratia, az ő ízemé- lye és erkőltse’ mássát, a’ ki nem tsak ábrázatja, hanem leginkább Példás élete’ hasonlatosságát viselné, igaz hűségének kezessét hagyá. Hogy pedig jelesebben az elő-hozott Példának, tapafz- taljátok tzélomhoz lett helyes alkalmaztatását, Hierónimusnak, ama’ Királyok’ második Könyvéből említett igék* magyarázó el- s mélkedését hozom-elő: maga helyébe hagyá Kamaámot, quod ctudCom interpretatur fuftíranSy quamdiu enim cam Patre permanfit, fufiirans in hunc 'vocatus eß, pofi quam vero in Dornum David Elegis tranfiit, non Cha- Locum, maam, fed Cbarna an, quod interpretatur, Fidelis apeliatus eft. Ka- maám annyit téfzen, mint foháfzkodó, mert míglen úgymond: az Attyánál vala, foháízkodónak, vagy-is óhajtónak nevezteték, de minekutánna által-méne Dávidhoz, nem Chamaámnak, hanem Chamaánnak, az-az: Hívnek hívattaték. Hlyen igaz Hívet hagya maga helyett, azért-is úgy ajánlja vala őtet, mint holtig meg-tartott, igaz hűségének feddhetetlen fzolgálatjának Kezes- fét és zálogát. Ki-is, mint Felséges Aízízonyának örökös fzol- gálatjára merő Teftamentom által le-kőttetett igaz Híve, Királyi Kegyelemben való réízeltetését várhassa és reménylhesse. Erről én többeket: ha annak jelen léte, és ditséretekre piruló mély alázatossága, és ízetnérmetessége nem tartóztatna^ azonban Fos nequaquam impedimini ea cogitare, qua me di&urum fufticamini> tikteket íemmi nem tartóztat, hogy azokat gondoljátok felőle, a* miket én akarok vala elö-hozni. Egy ízóval, midőn Méltóságos Attya*
