Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

kettős virágzó féreggel viízfza-térő, ’s Jordán vizén által-kelő Jákob Pátriárkát:) ezek kőzzül némellyeket őrömmel látott majd magához hasonló Méltóságokban és Nemes hivatalokban, mind- nyájokat pedig példás élete, és nyomdoki ízorgalmatos kőveté- fében, ISTEN’; Haza, és Nemzete előtt jó illatú tselekedetek- kel virágzani, és kellemetesen gyumőltsőzni.

Kihez képest mondhatom, hogy Ingrejfus efl in abundantia fepulchrum, ficut infertur acervus tritici in tempore fuo. Bőség- ' ** ben ment koporsójába, a’ mint a’búza afztag bé-vitetik az ő idejében. Vígafztalások, de leg-inkább jó-tselekedetek’ bőségében.

Nem ment tsak egyedül, mert az ő példás tselekedeteinek íb- kasága kőveti vala őtet, az írásnak ama’ bizonysága fzerént. Beati A,gc mortui qui in Domino moriuntur, a modo jam dicit Spiritus, ut requies- eant a laboribus fuis, Opera enim illorum fequuntur illos. Boldogok a’ halottak, a’ kik az ŰRban halnak-meg, már moftantól-fogva, mondja a'Lélek; hogy meg-nyúgodjanak az ő munkájoktól, mert a’ tselekedetek kővetik őket. Ezek ennek a’ gazdag és minden jóknak külőmbségivel rakott aíztagnak termett kévéje és kala££aí, tudniillik kereíztyén jámbor életének feddhetetlen tselekedeti.

Mellyeknek nagy voltát és fzámát fontolván, én jóllehet méltatlan, moft nagy bátorsággal az ő Érdemes képében mondhatom Sámuel Prófétával: Ego fenui & eanuf converfatus coram vobis ab adolefcen fia mea, ecce praßo fűm, loquimini de me, coram Domino &• coram Chrißo ejus. Én immár meg-vénhedtem és meg- őízültem, előttetek forgódván ifjúságomtól fogva e’ mai napig, ímé jelen vagyok, fzoljatok felőlem az ŰR előtt és az ő Kriftusa előtt: és ti nem egyebet felelhettek, hanem a’ mint az Izrael’ népe felelt vala Sámuelnek, tanúbizonyságot adván annak ártatlanságáról.

Mondhatná ő-is Dáviddal: Si dedi fomnum oculis meis j én palpebris dormitationem. Ha álmot adtam az én ízemeimnek, és Pfal, a’ ízemőldőkimnek ízunjadozást, mellybőlti az ő alatta-valóira fzorgalmatos vígyázását, mint fő hivatalához illő leg-első bőtsit >» de kivált tulajdon Lelkére gondviselő figyelmezését éízbevehetitek.

Mert ugyan azon Koronás Prófétaként: Anima mea in manibus meis femper. hogy inkább megőrizhetné, fzüntelen kezeiben hordozza vala a’ Lelkét. Ezt jegyezheti és képezheti nektek» az ő Úri Tzimerén, tulajdon fzívét körmei között tartó őr-álló Madár.

Szólok Jób Pátriárkával Könyvének harmintz-egycdik Részéből, ti azonban a’ tzikkelyenként elő hozandó igéket ez előttünk le-tétetetc nagy Méltóságnak ditséretire magyarázván, aUalmazG tassátok»