Almásy István: Római catholicus egyházi rendünk vegyes házassági pörbeidéztetésének ügye törvényszerűen védve (Buda, 1844) - 22.645
92 nek, a’ részben: hogy egy hoszas prologus 's négy hoszasb §-l álló 1647. 14. törv. czik’ summarius-birósági, minte szólj negyvennapos rövid eljárást rendelt — bizony már cs; azért is rendes birói parancsnak tekintendők valónak a’ 2) 3) alatt felhivott intézőlevelek, hogy im’ martius 16-án i (1 itatván a'pör az 1647. 14. nyomón, olly rövid eljárást rei delőnek Ítéltetek, hogy még ugyanaz évi martius 20-án köv beszálló — reá april 26-án pedig végső Ítélet is tettleg me hozaték! holott ezen avas ebscuritású törvényben a’ kérdése porok ,,brevis litis processusoknakli nevezve nincsenek, elleni ben rendeletéit mind tekintve ,,longae lilisíí pöröknek alat- tómban feltétetnek ’s intéztetnck. — Megengedjük a’ törvényszéknek hogy: «’ dolog igazvolta ngymint: ágostai vallású K ... . A.. -nah római kát hol. hitű K ... . S . . .-val papi áldás, egyházi öltöny nélkül ’s nem az illető egyházban, hanem magányos lakban következőleg az alpörösnek nemleges felsegéllésével 's «’ szokott szertartások’ mellőzéséveli egybeadatása, nevezett K ... . A. D. alatti folyamodásán kívül illető Tisztviselőnek E. alatti hivatalos jelentése által is minden kétségen kívül tétetvén — de bezzeg Ítélete’ indokait magunkévá ismét sehogy’ se tehetjük, és ugyan azt nem 1-ör: minthogy az alpörösnek ezen intézkedése Kálmán király II. könyve 15-ik fejezetének a* házassági egybekelés szertartásait kitűző rendeletével világossau ellenkezik. Mire nézve nehogy a’ Cs. nm. Püspök ’s általam is előadattak’ ismétlésének unalmas hibájába essek: elég lesz’ e’ helyen rövided annyit mondani: hogy az idézett 15. fejezet nem annyira Szer- mint rend-tar- tásúl — betűértelme szerint —- csupáncsak annyit tűz ki, hogy” a’ házassági eljegyzés az egyház’ színében pap jelenlétével alkalmas tanuk előtt zálogolás’ valamelly jegyével ’» mind a’ kétfél megegyezésével történjék — a’ mi — betűértelmét vé- vén a’ 15. fejezetnek — mindöszve se mást foglal magába, mint ,,passiva-assistenliai“ rendtartást ’s kivált nem egy házassági esket eV sz. Szertartásait; valamint azt sem,
