Almásy István: Római catholicus egyházi rendünk vegyes házassági pörbeidéztetésének ügye törvényszerűen védve (Buda, 1844) - 22.645
81 módosítása; már is azon előbbi törvényt elnemhallgató, ha * nem bírságát egy egész §-nyi szóval erőszakos elfoglalásokra változtató, és ezen módosítás által egészen kizáró későbbi törvényt lehet ’s kell törvényszerűen kötelező és büntető erővel bírónak tekinteni. Egyébkint indoka a’ törvényszéknek reánk fordítva annyit is tesz: hogy a’ vegy. házassági áldás ’s sz. Szertartások feladása egy szóval se említetvén meg az 179 i- 26. törvényben, ugyanazoknak megtagadása se lehet e’ törvénynek ellene. A’ kinek pedig ennyi se lenne elég védverő a’ kérdéses kizárás elhitelére: azt lefogná sújtani azon törvényszerű szempont, hogy—egy nagy históriai búvár ’s corpus-Juristának tisztelt megyei követ szerint (P. Hírlap 330 sz.) -„országunk szokások országa 1 événil nálunk'a’s zokás, mint törvényt alkot, úgy ki is zár, és ront *) nem tudván tehát kivált az 179%. 26. óta, példáját az 1617.14. törvény alkalmazásának , ámbár számtalan nyomát tapasztaltuk kivált protestánsoktól próbált vallási törvényáthágásoknak, pártnoki maradunk a’ T. alpörös állította kizárásnak, magunkévá tévén a’ Cs. nni. Püspöknek P. T. ’s Z. vármegyéket a’törvény’ 's történetrendére igazitó abbeli észrevételét, hogy ha: azon számos eselekbeu , mellyekben az 1791. 26. t. czik’ akár a ’ gyermekek’ vallásbelli nevelésére , a kar az ünnepek' megülésé- re nézve megszegetett: ama törvénynek illy értelmet soha egy megye sem tulajdonított, az 179%. 26. törvényt kivált a’ 13-ik 15-ik ’s 17-ik §§-aiban áthágó protestánsok ellen nem: bizony P. T. ’s Z. vármegyéktől kivált se volt törvényes igazság azon ó törvénynek új értelmet tulajdonitni egyházi rendünk büntetésére, ha — dato non concesso — az 179%- 26. t. ez. 15-ik §-át meg is sértette volna! De leginkább azon indokból Ítélte a’ T. törvényszék az nlpörösi magyarázatot ’s kiváltképi kifogást helytneinálló- nak, hogy: az 1791- évi 26. törvény bevezetése a’ vattás' *) Urus reális, el continuus saepe legem tollit ait Verbőczy Deer, P. II. f. 2. §. 9. 6
