Almásy István: Római catholicus egyházi rendünk vegyes házassági pörbeidéztetésének ügye törvényszerűen védve (Buda, 1844) - 22.645
68 ’s oklevele egyrészt Mátyás fő Herczeg Rudolf királyunk’ felhatalmazott öccse, másrészt pedig Bochkay’ Biztossal által 1606-ik esztendőben Becsben aláírva. —1 I De bezzeg nem tartott meghitt ideig ezen béke, felébredvén ismét újabb erővel, ’s nevekedő keserűséggel a’ visz- gzálkodás’lelke, mert jóllehet a’ bécsi Békekötés’ czikkei Mátyás fyherczegnek királya koronáztatása előtt országunk’ törprehendi poterunt, ad aquam projiciantur, tamquam publici Ubertatis regni turbatores. §. 2. Qtticunque autem — ius patronatus haberent super beneficiis ecclesiasticis quibuscnnque : talia incolis huius regni, et non forensibus liberam conferendi habeant facultatem, azaz ; Ulászló ezen törvényében büntetéséül alfcoffaték ugyan a’ „forenses homines“eínek, mint magyar beneficium procuratorinak r Ízbe dobat ás a , de a1 mellyet ő Nnigára , úgymint regni incolara mégha — dato non concesso — beneficiumot procuralni utazott is volna Kómába, csakugyan igazságtalanság volt a’ hírlapi Szóvezértől alkalmazni. A’ mi még figyelmet érdemel itt , az : hogy mindé’ törvényekben — a’ hírlapi szóvezértől ő N'mgára fanatice rlkalma- zott ,,z$ákbevaratás, ’sugy vizbefojtásí‘ iránt egy szó sincsen — nincs ? — bizony nincs! — hanem: —■ Rudolf királyunk alatt 1595. 34. t. ezikkben: Statutam est, ut muliere» nostrae gentis in castra quaestus, aut alterius rei gratia non eant, sed viris omnem quaestum relinquant §. 1. Contrarium faciens sacco inclusa in aquam projiciatur, et submergatur. — Ime hát a’ sok írás- olvasás ’s szóllás- tudó is compassione dignus ! seu memoria sua la] sus, seu non l node nem is csuda, hogy az, annyi vezérczik’ Írót lile- rae c anftt der unt, ha illy intoleranter sem átal jrolestanskodni ; hanem az —ő Ngával szóllva — bizony csudálatos dolog, hogy midőn «’ Clerus^ büntetésről van szó; — minden példa jó — minőén eljárás helyes — minden törvény alkalmazható — (1S47. Világ 88. sz.)
