Almásy István: Római catholicus egyházi rendünk vegyes házassági pörbeidéztetésének ügye törvényszerűen védve (Buda, 1844) - 22.645
35 — ile a’ mellyekért P. vármegyének következetesség végett is a kebelebeli kalocsai Érseket, a’ váczi ’s fehérvári Püspököket szinte, mint Herczeg Érsekünket, vélek egyetemben pedig P. és Z. vármegyék vegy. házassági határozat ’s felírásait magukévá tevő többi vármegyéknek Érsek ’s Püspökeinket mind törvénvessen megintetni, sőt pörbe is idéztetni kelletett volna! a* mi, végzéseiket tekintve, következetlenül ugyan, de hogy tettleg- jelenleg meg nem lön bi- róikép téve: hála a’magyarok Istenének ! ez nemzeti életünkre közös szerencse, mivel, ha rom. kath. A. sz. egyházunk’ szent szerei, vagy csak az egy házasság szentsége felett is kötelező végzéseket szabadelmő, vagy protestanselvíí vármegyék’ többsége határozhatna: mi lenne a’ mi Isteni hitünk több ezredéves szent igazságából? igazi satyra! — ha minő sz. Szertartásokkal kell ezentúl papjainknak sz. egyházban eljárni a’ házasságoknál ? vármegyei végzésekhez szabott u- tasitásokban megfogja hagyhatni egy protestáns alispán is ! mi lesz A. sz. egyházunknak törvényeink örökösitette szabadságából? boldogtalan tragoedia! — bizony valódi Comoedia a’ rom. cathol. egyházi Rend’ fejedelmeink ’s nemzetünk törvényesitette kiváltsága! mihelyt a’ vármegyék’ tisztviselőiknek a’ katholikus plébánosokat nem csak, de szinte apostoli országunk’ Primássát is szabadon lehet majd, sött kell is már egyházi utasításaik, vagy hitvallási eljárásaik miatt az 1647. 14. törvényczik’ rendeletéhez képest megintetni! No de mind hiába P. vármegye első alispánja kötelez- tetvén engedelmeskedni a’ KK. RR. végzésének Herczeg Prímás Érsekünket épen , midőn egy hónap múlva a’ januári határozat után, főpapi sz. tisztében egy fenséges Főherczeg- kisasszony’ temetésénél eljárandó, Budán volna: a’ járásbe- li fő sz. Bíró ’s Esküdt által ,.biróikép megintette valai( Minek eredvénye felül a’ végzésnek következtében első alispánnak tudositni is keltvén a’ megyét — P. hírlap 150. számából tudjuk, miszerint az 1842. évi junius’ 8-án tartolt 3*
