Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

eme gondolattól lelkesítve lélekismeretesen tellyesíti hivatalát könnyű elgondolni, hogy verhet nagy házakban is a’ religió iidves gyökereket, mellyek idővel dicső Ielkeknek leendnek alkotói. — Ne is véljük azomban, hogy a’ szülők épen nem járulnak a’ vallási nevelés" ügyéhez. Sőtt igenis: mert a’ mit a’ kateketa elméletileg terjeszt elő, azt azok gyakorlatilag eszközük ; ’s minthogy példák képesek leginkább sziveket képezni, ók a’ szelidségnek, irgalomnak, 's erénynek válnak tükreivé, ’s midőn magzataik a’ mindenhatónak oltára előtt megjelennek, ők azok, kik ájtatosság’, ’s vallásosság’ példájával fényeskednek. — Társalgásuk szelid , leereszkedésük szívemelő, kölcsönös szeretetük bájló, magas miveltségüknél fogva illetlen szavakra nem aljasodnak, házi viszonyok fölötti czivakodásra, — melly fájdalom! a’ köznépnél olly szomorú nyomokat hágy maga után — nem vetemednek. Vannak az Aristocratiának is fényes erényei, és bátor vagyok kimondani, hogy midőn az alsóbb osztályuak- nál szükség, szolgai félelem, haszon-vágy, vagy egyébb mellékes tekintetek vívják ki azokat, akkor náluk a’ leg mennyeibb vallási érzelmek teremtik azokat. — Minő tetteit szülték, és folytonosan szülik pedig az emberiség eránti szeretetnek 's könyö- rületnek a’ fő ranguak erényei ? szerénységem nem meri elmondani. Ki azomban ezeknek annyiféle tanúit fürkészi, ki a’ földi nyomorokkal küzdők’ kön44