Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

valóban kétszerezett leszen érdeme, sokkal men* nyeibb benső öröme, ha a’ szegény ember’ kalibájába is le-ereszkedik ; ha meglátogatja a1 pusztáknak gyermekeit; ha a’ nyáj’ kolompja után indulva, a* még most is „nomadicus“ életet követő, s fájdalom ! egy köz-pásztor helyett csoportosan marha őrizettel foglalkozó ifjak’ körét fölkeresi, a’ vigasztalásnak válván angyalává örömöt, ’s lelki vigasztalást ; erkölcsöt és vallási oktatást, felebaráti szere- tetet, ’s állatok cránti kémélletet; jámborságot, s betyár szitkok helyetti imádságot hinteget azoknak szíveikbe. Istenem! pedig minő sikere lehet a’ lelkiatya’ rendkívüli megjelenésének í talán leghívebben lefestené „Matthews“ atya, ki Angolhonban, itt az iparnak, és szorgalomnak legdicsőbb honában , hol azomban a’ komor éghajlat dajkája lett a’ fekete melancholiának, melly a’ psychologia vallomása szerént durvaságra, ivásra, ’s kicsapongásokra csaknem legyőzhetlen hajlamot szók teremteni, — sok ezeret, és ismét sok ezeret vezérlett, ’s folytonosan vezérel a’ mértéklet’, józanság’, és erényesség’ tiszta templomába ! —

Ne is mondja pedig valaki, hogy ezek az iskolai körön túl vágók ; mert épen, minthogy az iskolai igazgatók rendesen hívek’ Plebanusai, következőleg atyái is; polgári állásuknál fogva pedig ugyan azon édes hazának nem csak gyermekei, hanem az ilkotványos törvénykezésnek kiegészítő részei is,—