Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

2 2

ha valamelly elvont, ’s sokszor a közéletbe nem is vágó pericopa fölött száraz beszédeket tartottak, mellyekkel az iskolai csemetéket csak kábították, a’ fölüdült balgátokat pedig untatták, és szunnyasz- tották. — Jelenkorunk1 szükségei azomban nagyot riadtak a1 szunnyadozó szemek fölíjedtek; s a’ hi- jányt a’ mechanismusá vált száraz szavalásban gyanították. Nevelés’ hijánya harsogott mindünnen, és a1 vastag tévedéseket, mellyek embert sorvasztó börtönökbe, onnét pedig kínpadokra hurczolának , csak nevelés1 hijányai okozták. Mi lett volna pedig az emberből, ha ama férfiak, kik magyar alkotvá- nyok, ’s »>oIcz század szentelte szokás által népnevelőkké, és igy iskola-kormányzókká is rendeltettek , a1 bölcsőkig pillantanak vala, "s a’ gyermeket szülő emlőktől elfogadva üdves elveikkel megesmer tették, ’s mint illyent a1 rendeltetése szerént munkálkodó nagy társaságba helyhezlették volna? — Ám de ezek nem történtek; lelki-vakságban, ’s setét tudatlanságban maradt a’ pórnép; példák sem világoskodának előtte, mellyek őtet legalább js háza* elintézésére, iparra, ’s szűk körbe szorult mezei gazdálkodásának organisatiójára buzdították, vezér- lették volna. — — Világi férfiak kezdettek támadni. Be-pillantottak a* mezei gazdának kunyhójába. Szivökre vették a’ parlagon hagyott nevelésnek ügyét. — Társulatok keletkeztek, mellyek kisded-óvó intézeteket, népnevelési elveket kezűének alapítani. —