Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447

3o 5

és ismét: Megnéznek engem, kit által szúrnak. (Zak. 12, 10.).

Azonban közelgete az estve. Akkor egy gazdag ember, ki Jósefnek nevezteték, jőve. Ez Ari- mateából, Juda várasából való, és nagy tekintetű Tanácsbeli Ur vala; de nem gonosz akaratú, mint a’ többi, hanem igaz és Istenfélő, és Jésusnak Tanítványa , de csak titkon a’ Zsidóktól való félelem miatt. Ez tehát bátran Pilátushoz méné, és tőle Jésus holt testét kéré. Pilátus csudálkozék rajta, hogy Jésus már meghalt légyen. Magához hivatván a’ Kapitányt, kérdé, hogy meghalt-e valóban Jésus. Midőn arról bizonyságot tett a’ Kapitány, oda adá Jósefnek a holt testet.

Ez vékony gyolcsot vásárolván, levette a’ keresztről a’ holt testet. Nikodemus is, ki egykor setét éjtszakán Jésushoz jött , hogy tanítását az Isten országáról hallgatná, Jósefhez társul adá magát , és majd száz font mirhát és aloet hoza magával. Ezek ketten tehát vévén Jésus holt testét, megkenék fűszerekkel, és a? Zsidóknak halotti szokások szerint tiszta gyolcsban takargaták.

Nem meszsze pedig onnan vala egy kert és abban egy (sir-bolt) koporsó, mellyet Jósef a’ kősziklába vágatott, és mellyben még senki nem tetetett vala. Ebbe tevék a’ holt testet, és nagy követ hengerítvén a’ sir ajtaja eleibe, kesergő szivvel el- menének.

Az Aszszonyok, kik Jésust Galileából követték vala , Mária Magdolna , Mária Jakab annya , es Salome Zebedcus felesége, oda közelgetének az alatt, hogy az Ur teste eltemetteték, és a’ koporsó által ellenébe leidének. Látván pedig, hogy hol, és miképp temettetett el, ők is haza ménének, és füsze-