Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447
i6 hallották, szivekbe vevék mondván: Véled-e, ki lészen e’ gyermek ? Mert az Ur keze vala Ő 67 vele. És Zakariás, az Ö attva betelék szent 68 Lélekkel, és jövendőié, mondván: Áldott légyen az Ur, Israehiek Istene: mert meglátogatta és váltotta az Ö népét. Magyarázat. 57. Erzsébet reménysége., hogy Istentől fiat nye- rend , betelék. 58. Az Israeliták Isten nagy áldásának tárták a’ sok gyermeket. Azért örülének olly nagyon a’ jámbor Szülék Szomszédikkal és Rokonikkal együtt János szerencsés születésén, azt úgy vevén, mint nyilván- ságos jelét Isten kegyességének és irgalmasságának. 59. Isten és az Israelita nép között lévő frigynek jeléül mind a’ Zsidó férjfi gyermekek nyolczad napon születések után környiilmetéítetének ; a’ mikor egyszer’s- mind neveket is adának nekik az Atyafiak, és egyéb jó Barátok, részint hogy azoknak emlékezete fen- tartassék, részint hogy a’ gyermekek az Ö jámbor őseiknek követésére buzdíttassanak. 60. Az Anya vagy mennyei jelentésből, vagy Zakariástól tudta meg, hogy az Ígért fiúnak neve János lenne. 64. Angyal jelenék meg Zakariásnak, mikor 8 éppen a’ templom szentséges helyén meggyujtá a’ füst szereket, tudtára adván neki a’ fiú születését. Minthogy pedig Zakariás az Angyal szavának nem akara hinni, kételkedése büntetéséül, és a’ tett Ígéret bizonyításául néma Ion mind addig, míg a’ gyermeket a’ környülmetélés napján Jánosnak nem nevezte , és az isteni ígéret valósága felöl tökéletesen meg nem volt győzve. 65. Mindnyájan tisztelettel megtelének Isten iránt, ki olly rendkivül való dolgokat János születésénél mi- vele. 66. Forgatván eszekben , a’ mik történtek , meg- ismerék azokból magas rendeltetését a’ kisded Jánosnak , kit Isten már akkor olly csudálatos képpen meg- különböztete. 67. A*
